Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)
Tanulmányok - Berta Árpád: Török eredetű törzsneveink [Ungarische Stammesnamen türkischer Herkunft] 3
TOROK EREDETŰ TORZSNEVEINK 31 ink között olyanok is, amelyek megőrzött etimológikus hosszúsággal kerültek be a magyar nyelvbe.158 2. Az ómagyar *Keri alak mindenképpen török *Käri formát, vagyis első szótagi nyílt *ä-1 tartalmazó alakot tételez fel.159 Láttuk viszont, hogy eredetileg a törökben *é volt az első szótagi magánhangzó. Kérdés, van -e lehetőségünk a nyílt *-o- rekonstruálására első szótagban? Török nyelvtörténeti és lassan bővülő nyelvjárástörténeti ismereteink nem mondanak ellent egy ilyen feltevésnek.160 Közismert, hogy az egykori, az östörökre rekonstruálható *a:*é oppozíció a törökségben igen korán megbomlott, nyelvjárási különbségek alakultak ki.161 Nyelvünk régi török jövevényszavai is szolgáltatnak erre példákat. Ligeti Lajos összeállításából említem: ún. kipcsak típusú zárt *é-vel vettük át a kún Tömör és besenyő Töbörcsök neveket, bár a török adatok etimológikus nyílt *ó'-re engednek következtetni.162 Régi egy 'szent' szavunk átadó alakjában *é állt, bár a törökségben a nyelvi adatok etimológikus nyílt *ä hangra mutatnak. Fordított a helyzet szél szavunk esetében: itt az ősmagyarba került átadó alakban nyílt *ä hang állhatott, míg a csuvas sil forma163 valamint a köztörök *yél rekonstrukcióra lehetőséget adó adatok164 viszont ezt nem támogatják. 165 Egyetérthetünk Ligetivel, aki a török oldalon rekonstruálható alakok és a magyar nyelv számára szóba jöhető átadó formák között feszülő ellentmondások kapcsán — az imént idézett szél szó ürügyén — jegyzi meg: „Persze, itt sem háríthatunk el két tényezőt: a magyar hangtörténet belső törvényszerűségeit, s nem utolsó sorban 158 160 161 162 163 164 165 Mindez azt jelenti, hogy az átadó alakokban bizonyosan nem számolhatunk az eredeti hosszúságok megőrzésével: tör. V> V • ómagy. V>V képlettel van dolgunk. Ligeti ócsuvas nyelvágból hozott frappáns példája nemcsak erre a török nyelvágra vonatkozhat. Az ilyen megőrzött régi török magánhangzók azután hozzájárulhattak — az ősmagyar kor végén, ómagyar kor elején — az egyébként nagy többségükben másodlagos magyar hosszúságok kialakulásához. Mind az ősmagyar, mind az ómagyar (bár nem minden nyelvjárása) ismerte az e:é szembenállást, így török é csakis é-ként került volna átvételre. A *Kéri formából a Kér ugyan érthető lenne, de a bizánci adat or-ja nem. Amennyiben a fentebb (1. 151.J.) idézett csuvas alakok eredeti szavak — s nem tatár jövevény a csuv. kay forma — akkor még igazolni is tudjuk, hogy a csuvas előzményében a kérdéses szóban nyílt *ä volt az első szótagi magánhangzó, hiszen zárt *é esetén a mai csuvasban nem -a-, hanem -i- lenne az első szótagban. Erre következtethetünk azokból az esetekből, amelyeket az őstör. *ö:*é oppozíciót (többnyire) következetesen őrző török nyelvek (azeri, csuvas, jakut, valamint a hosszúságokra kiterjedően a türkmen) ilyen szempontú egybevetése szolgáltatott a kutatásnak. Vö. Ligeti (1986. 119 kk.). Vö. Ligeti (1986. 120). Megjegyzem, hogy a csuvas timër 'vas' alak -i- je szintén zárt *é-re mutat, feltéve, ha nem jövevényszó a volgai kipcsakból. Vö. s'il 'veter' (CRS). L. Clauson (916b-17a: yel). Vö. Bárczi (1958. 65), Ligeti (1986. 122). Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.
