Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47

ben „lesodródásra képes", normális csúcsmagassága esetén is gyakran gát jelet kap. (Kivételt képez az az eset, amikor egy új beszélő megnyilatkozásának legelső dallama.) A (38) tudom szavának dallama normális csúcsmagasságú. 4.2. A fekvésprozodémák közé a mély, a normál és a magas hangfekvés tartozik. A dallamok csúcsmagassága mély fekvésben érezhetően alacsonyabb, magas fekvésben pedig érezhetően magasabb, mint normális hangfekvésben; és ez a süllyedés, illetve emelkedés nem magyarázható egyszerű lesodródással, illetve gátképzéssel. „Normális" hangfekvésen azt értjük, amelyben a dallam az adott beszéd során mondat eleji helyzetben felvett csúcsmagasságainak átlagával jelenik meg. Egy dallam „magas", „normális" vagy „mély" fekvése tehát nem jelent valami abszolút frekvenciatartományt, és megtörténhet, hogy ami az egyik környezetben magas, vagy mély fekvésnek számít, egy másik környezetben normális. A normális hangfekvést jelöletlenül hagyjuk, a mély hangfekvés kiterjedését sűrű alápontozás jelzi, a magas fekvést eső karakternél fölfelé mutató talpas nyíllal jelöljük (i), egyébként fölfelé mutató egyszerű nyíllal (f). A nyilak érvénye a következő dallamjelig, vagy ha ilyen nincs, a DH végéig tart. Hasonlítsuk össze a következő példákat: (39a)^Hallottam.| (39b) ^Hallottam. | (39c) }s

Hallottam.| Ha ezek a mondatok válaszul hangzanak el arra a kérdésre, hogy Hallottad-e, mi újság?, akkor a (39b) semlegességéhez képest a (39a) levert, komor, sőt tragikus hangzású, és azt is jelzi, hogy nincs sok kedvünk erről a témáról társalogni; a (39c) viszont lelkes, érdeklődő, a társalgás folytatására buzdító megnyilatkozás. íme még néhány példa. A (40a) pozitív vagy negatív érzelmi elragadtatást kifejező felkiáltó mondat (ún. értékelő felkiáltás), a (40b) lefojtott, könyörgő megszólítás: (40a) ""János bácsi! | (40b) ^János..bácsi ! | 66