Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Pléh Csaba: A mondatmegértés és a nyelvi szerkezet összefüggései a magyarban [Relationships between sentence understanding and lingusitic structure in Hungarian] 1

nál, mint macska -- macskát. A mássalhangzóra végződő tövek nagy részében kötőhangon keresztül kapcsolódik a tárgyrag a tőhöz, mint például zsiráf -- zsiráfot vagy ház -- házat, szóvégi hosszú magánhangzós szótagok esetén pedig az -é és -á rövidülése is felléphet, mint a tehén -- tehenet esetben. A módosulások persze csak látszólag önkényesek: szisztematikusan megfeleltethetők a tő fonológiai természetének, s bonyolult morfonológiai szabályokat követnek. A rendszer a magyar olvasó számára jól ismert, ezért részleteinek ismertetése helyett csak utalunk arra, hogy MacWhinney (1978) a nyelvpszichológia szempontjából kiindulva is részletes jellemzést ad róla. Az 1. táblázat néhány példát mutat be a különböző tőtípusokra. A nyelvpszichológus számára szembetűnő, hogy a gyermek a nyelvelsajátítás során az egyes grammatikai viszonyok morfológiai jeleinek elsajátításán túl ezeket a törvényszerű módosulásokat is el kell sajátítsa. Épp ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a morfonológiai szabályok elsajátítására nézve a legrészletesebb példák a nemzetközi szakirodalomban is a magyar főnévragozási rendszer elsajátításából származnak (MacWhinney 1978, Réger 1978). A tőtípusokból előálló rendszernek azonban a megértési folyamat szempontjából is van jelentősége, bár ez kevésbé kézenfekvő. A különböző allomorfokát, egyazon viszonyt jelölő morfológiai változatokat a percepció során ugyanarra az alapvető szintaktikai, illetve szemantikai viszonyra kell levetíteni . Az 1 . táblázattal kapcsolatban érdemes még emlékeztetnünk arra, hogy a magánhangzót tartalmazó vagy kötőhangot magukkal hozó esetragok a magánhangzóilleszkedést is követik. Ezzel a kérdéssel tanulmányunkban nem foglalkozunk, állandóan érdemes azonban emlékezetünkben tartani azt, hogy mind az elsajátítás, mind a percepció során a magánhangzóharmónia következtében a figyelembe veendő allomorfok száma jóval nagyobb, továbbá, hogy a magánhangzó az észlelés során bizonyára elősegíti a szegmentációt, mivel támpontokat nyújt a szó összetartozására nézve. A különböző típusokban a tő módosulásai egy típuson (az 1. táblázatban egy oszlopon) belül eltérő szembeállításokat eredményeznek a megértés közbeni feldolgozás szempontjából a külön-4