Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)
Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47
szült. Meggyőződtünk arról, hogy az intonációs elemzésnek nemcsak a tisztán értelmi funkciójú (érzelmileg semleges) prozodémákról kell számot adnia, hanem az érzelmi attitűdöket tükröző, prozodémákra is ki kell térnie. Kísérletképpen bevezettük a dallamcsúcsok magasságának a jelölését is. így a dallam-, hangsúly- és szünetprozodémák korábban (vö. Varga 1981) megállapított rendszereihez negyedikként a magasságprozodémák rendszere csatlakozott. A magasságprozodémák azonban részben már túlmutatnak az intonáción: az intonáció és a paralingvisztika határterületéhez tartoznak. 1.2. A jelen dolgozat már a továbbfejlesztett rendszert ismerteti, éspedig az intonációs átiratok készítésének gyakorlati szempontjából nézve. A kérdés elméleti hátterével, általános nyelvészeti vonatkozásaival, nemzetközi szakirodalmával itt most nem foglalkozhatunk (ezekről 1. Varga 1981; 1983; 1985; a túlnyomórészt külön ábrát igénylő magyar lejegyzési módokról 1. Bartók 1971). A félreértések elkerülése végett azonban itt is hangsúlyoznunk kell, hogy ez az elemzés funkcionális jellegű, és mint ilyen, fonológiai szempontú. Vagyis nem az a célja, hogy az elhangzott beszéd intonációjának minden fonetikai részletét pontosan rögzítse, hanem csupán azokat a tényeket veszi figyelembe, amelyek prozodémák megvalósulásainak tekinthetők; azaz bizonyítottan funkcionális jelentőségű, minimális intonációs elemek. A prozodémák absztraktumok, melyek úgy viszonyulnak megvalósulásaikhoz, mint a fonéma a beszédhanghoz, mint a típus a példányhoz. A „bizonyítottan funkcionális jelentőség" nem úgy értendő, hogy a jellel ellátott intonációs tények mindenütt, mindig funkcionális jelentőségűek. Ha legalább egy olyan esetet találunk, amelyben egy oszthatatlan intonációs elemet egy másikkal felcserélve a hordozó megnyilatkozás más értelmet vagy attitűdtartalmat nyer (miközben a megnyilatkozás hangalakja minden egyéb tekintetben változatlan marad), akkor a cserében részt vevő intonációs elemek funkcionális jelentőségűek, azaz prozodémákat képviselnek. Ami pedig egyszer prozodémának bizonyult, mindig annak tekintjük. 48