Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - Varga László: Hozzászólás egy hangsúlytanulmányhoz [Remarks about a paper on stressing] 53

HOZZÁSZÓLÁS EGY HANGSÚLYTANULMÁNYHOZ 1 . É. Kiss Katalin Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról c. tanulmánya (Ë. Kiss 1988) az intonáció központi elemét, a hanglejtést csak annyiban érinti, amenynyiben az összefonódik a hangsúllyal. A tanulmány a magyar hangsúlyozás levezetésének, grammatikai-kommunikatív szerepének nagyszabású, generatív elvű kifejtése. Emellett É. Kiss Katalin e dolgozatában először kísérel meg saját elméletén belül átfogó választ adni azokra a kérdésekre és aggályokra, amelyek a magyar mondat hangsúlyozásáról szóló korábbi nézeteivel kapcsolatban felmerültek, miközben korábbi nézeteit több ponton túlhaladja. így egyebek között válaszol az én írásaim egy részére is, különösen Varga (1986)-ra. Utóbbi írásomban azt állítottam, hogy a Brassai-féle, illetve a Brassaiéval lényegében megegyező É. Kiss-féle hangsúlyszabályok a magyar mondat hangsúlyozási lehetőségeinek csak egy töredékét állítják elő és ezért kiegészítésre szorulnak (vö. Varga 1986). E szabályok szerint ugyanis a) a magyar mondat elsőrendű hangsúlya (főhangsúlya), mint mondathangsúly, kötelezően a comment élén álló elemre kerül; b) az ige utáni bővítmények csak gyengébb (másodrendű) hangsúlyt kapnak; c) a topic helyzetű bővítmények pedig még azt sem (vö. É. Kiss 1981a. 188). Nem vitattam, hogy az ilyen hangsúlyozású mondatok helyesek lehetnek, ha a bennük lévő T helyzetű és ige utáni bővítmények ismert információt hordoznak. A probléma akkor merül fel, amikor ezek a bővítmények újak. Az új információt hordozó bővítmények ugyanis — akár T pozícióban, akár az ige után állnak — 53