Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

íme egy kitöltött F pozíciójú példa hangsúlyozásának levezetése : (108) [gJános ma este [V'[lßgujabb 'barátnőjével] [^vacsorázik a ' G úridéiban]]] 1 1 1 [1 2] [1 3 2] Lássuk, mi történik akkor, ha a mondat kvantifikált kifejezést is tartalmaz! (109) [=János [Ö-[*minden['szombat 'este]][öa 'barátnőjévelIgVacscrázak a 'GundeTban]]]] 1111 1 [1 2] [1 2 3] [1 2] [13 4 2 3] Minthogy Brassai általánosításai értelmében és az általam feltételezett rendszerben is T pozícióban álló összetevő nem viselhet magassági nyomatékot, legalábbis akkor, ha T egy intonációs kifejezést alkot a commenttel, nem fordulhat elő, hogy egy T-ben álló összetevőnek a hangsúlyszabály a fókuszénál erősebb hangsúlyt juttat. Varga (1986) (3)-as mondatához például szerintem csak az alábbi két intonációs szerkezet rendelhető: (110a) Egy ismerősöm 'megbolondult. (110b) Egy 'ismerősöm | 'megbolondult. Ha a topic és a comment egy intonációs kifejezést alkot, mint (110a)-ban, a topicra nem esik magassági nyomaték, s következésképp nem esik rá hangsúly sem. Ha viszont a mondat két intonációs kifejezésre bomlik, mint (110b)-ben, akkor a két összetevő magassági nyomatéka két azonos fokozatú hangsúlyban realizálódhat. Ha a javasolt hangsúlyszabály valóban fenntarthatónak bizonyulna, akkor tulajdonképpen érvül szolgálna a (110)-es mon-