Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

íme egy kitöltött F pozíciójú példa hangsúlyozásának leve­zetése : (108) [gJános ma este [V'[lßgujabb 'barátnőjével] [^vacsorázik a ' G úridéiban]]] 1 1 1 [1 2] [1 3 2] Lássuk, mi történik akkor, ha a mondat kvantifikált kifeje­zést is tartalmaz! (109) [=János [Ö-[*minden['szombat 'este]][öa 'barátnőjévelIgVacscrázak a 'GundeTban]]]] 1111 1 [1 2] [1 2 3] [1 2] [13 4 2 3] Minthogy Brassai általánosításai értelmében és az általam feltételezett rendszerben is T pozícióban álló összetevő nem viselhet magassági nyomatékot, legalábbis akkor, ha T egy into­nációs kifejezést alkot a commenttel, nem fordulhat elő, hogy egy T-ben álló összetevőnek a hangsúlyszabály a fókuszénál erő­sebb hangsúlyt juttat. Varga (1986) (3)-as mondatához például szerintem csak az alábbi két intonációs szerkezet rendelhető: (110a) Egy ismerősöm 'megbolondult. (110b) Egy 'ismerősöm | 'megbolondult. Ha a topic és a comment egy intonációs kifejezést alkot, mint (110a)-ban, a topicra nem esik magassági nyomaték, s követke­zésképp nem esik rá hangsúly sem. Ha viszont a mondat két into­nációs kifejezésre bomlik, mint (110b)-ben, akkor a két össze­tevő magassági nyomatéka két azonos fokozatú hangsúlyban reali­zálódhat. Ha a javasolt hangsúlyszabály valóban fenntarthatónak bizo­nyulna, akkor tulajdonképpen érvül szolgálna a (110)-es mon-

Next

/
Thumbnails
Contents