Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

súlyt — attól függően, hogy az ige előtti operátorokhoz képest kis vagy nagy hatókörűek-e. A kvantifikált kifejezések hangsúlyozásának, mondatbeli pozíciójának és hatókörének összefüggéseit külön tanulmányban is megvizsgáltam (É. Kiss 1984a), valamint (1984b 2.3. fejezet és 1986). A Varga László által kontrasztív topicnak nevezett kifejezéseket sem sorolom a hangsúlytalan, T pozícióban álló kifejezések közé; ellenkezőleg, É. Kiss (1984a,b)-ben azt bizonyítom, hogy baloldali diszlokációban állnak, azaz a szintaktikai mondatkategória (§) határán kívül foglalnak helyet, következésképp önálló intonációs kifejezést alkotnak. 3. Ahhoz, hogy megmérhessük, hogy a Brassaitól megfogalmazott, és korábbi munkáimban általam is javasolt, s a nem progresszív, nem többszörösen ellentétező, kvantort és baloldali diszlokációban álló kifejezést nem tartalmazó mondatokra újabb munkáimban is fenntartott hangsúlyozási szabályok mennyit érnek, s mi a jelentőségük a Varga (1986) által idézett, Brassaival vitatkozó nézeteknek, tekintsük át a magyar mondat intonációjának és hangsúlyozásának grammatikai-kommunikatív aspektusait. (Nem foglalkozunk tehát az intonáció és hangsúlyozás emotiv funkciójával.) A generatív nyelvelmélet szellemében, melynek alaptétele, hogy a nyelvek működését azonos fő törvényszerűségek határozzák meg, kiindulásképpen Selkirk (1984) angol és német anyagon felállított, az intonáció grammatikai-kommunikatív funkcióját elemző elméletét fogom használni. Selkirk (többek között Bolingerre és Schmerlingre támaszkodva, másokkal, például Liebermannal és Pierrehumberttel vitatkozva) az intonáció elsődlegességét bizonyítja a hangsúlyozással szemben (Bolinger 1972, Schmerling 1974, Lieberman 1975, Lieberman és Prince 1977, Pierrehumbert 1980). Megmutatja, hogy egy adott mondathoz rendelt intonációs dallamból, a mondat szintaktikai szerkezete alapján az adott nyelv hangsúlyszabályai segítségével (például az angolban a Nuclear Stress Rule-lal, mely a kifejezések jobb szélső tartalmas szavára teszi a legerősebb hangsúlyt) egyértelműen levezethető a mondat hangsúlyszerkezete. Fordítva viszont ez nem áll; a mondat hangsúlyszerkezetéből nem vezethető le a mondat intonációs dallama. 3