Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

(73) János épp 'írta a 'levelet, (amikor ... ) (74) János épp 'ment 'le a 'pincébe, (amikor ...) Ez az intonációs dallamtípus is feltehetőleg az intonációs idiómák közé tartozik. Selkirk szabályai nem zárják ki, hogy a mondat bármely összetevője magassági nyomatékot kapjon — tehát megengedik, hogy a T pozícióra is essék magassági nyomaték. Varga (1981a, 1983, 1986) szerint ez valóban meg is történhet: akkor, ha a T-ben álló elem Önálló intonációs kifejezést alkot; ha kontrasztba van állítva; vagy ha új információt közöl, mint például (75)-ben: (75) A 'gyerekek 'elbújtak a 'kertben. Nyelvérzékem e tekintetben különbözik a Vargáétól; én úgy találom, hogy T pozícióban álló összetevő legfeljebb csak akkor kaphat magassági nyomatékot, ha önálló intonációs kifejezést alkot. A (76)-os mondatnak tehát én az alábbi két intonációs dallam valamelyikét tulajdonítanám: (76a) A gyerekek 'elbújtak a 'kertben. (76b) A 'gyerekek |'elbújtak a 'kertben. íme egy másik Varga (1981a)-ból adaptált mondat. Varga a mondat (a) — (c) intonációs változatait egyaránt lehetségesnek tartja; én csak a (b) és (c) változatokat mondanám. (Varga példájának igéjét igekötősre cseréltem, hogy egyértelműbb legyen, hogy a mondatkezdő elem nem F, hanem T pozícióban áll.) (77) (Az idén nincs hó.) (77a) 'Január 'meghozza. (77b) Január 'meghozza. (77c) 'Január | 'meghozza. Álláspontommal egyébként nem állok egyedül; például Kozma (1976) is külön intonációs kifejezésként elemzi a T-ben álló főhangsúlyos összetevőt. Varga azzal az érvvel utasítja vissza 27