Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Kiss Lajos: Joachim Herrmann (szerk.): Die Slawen in Deutschland 251

rendelkezésre álló okleveles és elbeszélő forrásokra, a régészeti leletekre és az ásatási eredményekre, valamint a névtudomány felismeréseire támaszkodva felvázolja a valóságos történelmi eseményeket és azok okait. A vizsgálatokat különféle tudományágak kutatói végezték komplex módszerrel. A szerzők között képviselve vannak az NDK régészetének, történettudományának, szorabisztikájának jeles képviselőin kívül nyelvészek, névkutatók (H. H. Bielfeldt, E. Eichler, G. Schlimpert, H. Walther, T. Witkowski) is. A SÍD a következő tizenkét fejezetből tevődik össze: A szláv törzsek bevándorlása és lakóhelye Közép-Európában (7—65); Gazdaság és gazdasági fejlődés (66—152); Falusi települések, várak és korai városok (153—251); Társadalmi és politikai szerkezet (252—277); Anyagi és szellemi műveltség (278—325); Frank hódító politika, feudális német keleti terjeszkedés és a szláv törzsek függetlenségi harca a 11. századig (326—376); A feudális német keleti terjeszkedés és a teljesen kifejlett feudális társadalom kialakulása az Elba és az Odera között (377—442); A szláv törzsi társadalom rétegei és osztályai a német feudális államban és a német nép etnogenezisében. Kitekintés (443—483); Függelék: 1. Szláv és német fejedelmek genealógiai rendje a 12. és 13- században. 2. Az Oderától nyugatra levő egykori szláv szállásterület német nyelvjárásaiban található szláv reliktumszavak (484—498); Jegyzetek (494—573); Kimutatások, jegyzékek (574—594); Regiszter (595—629). Nyelvészeti szempontból különös figyelmet érdemelnek a SÍD fejezeteiben megtárgyalt ószorb és ópoláb törzsnevek, tájnevek, helynevek, istennevek, valamint a német nyelvjárások szláv reliktumszavai. Szláv reliktum- vagy maradványszavaknak (Reliktwörter, Restwörter) nevezte el H. H. Bielfeldt azokat a szláv jövevényszavakat, amelyek egykori szláv népcsoportoknak a németségbe való beolvadása útján keültek be a német nyelvjárásokba, azaz nyelvet váltott népcsoportok korábbi nyelvéből maradtak visza az újonnan elsajátított nyelvben. Bielfeldt a jövevényszavak sajátos csoportjaként tartja nyilván a reliktumvagy maradványszavakat, szembeállítva őket a közvetlen érintkezésen alapuló szókölcsönzéssel éppúgy, mint a távolból való szóátvétel eseteivel. Nyelvet váltott szorb lakosság hozhatta magával a németbe a következő reliktumszavakat: Kretscham 'vendéglő', Kretschmar 'vendéglős', Plauze 'pájsli, bendő, száj, hát stb.'-, Nusche 'rossz kés', Lusche 'tócsa, pocsolya', Moch 'moha', Tobel 'kenyértáska', Jäse 'jászkeszeg', Drauschke 'nyoszolyóíány', Babé, Bäbe 'kuglóf, Graupe "kása, dara', üuark 'túró', Plinse 'palacsinta', Kren 'torma', Reizker 'rizikegomba', Preiselbeere 'vörös áfonya', Jauche 'trágyáié', Peitsche 'ostor, korbács', Kummet 'hámigar,

Nerz 'nyérc', Ukelei 'szélhajtó küsz', Dolmetscher 'tolmács' stb. A középkorban a szorb és a poláb közötti határ Berlintől délre húzódott. Az ettől a határtól északra beszélt német nyelvjárásokba nyelvet váltott poláb lakosság hozhatta magával a következő reliktumszavakat: Reglitz 'ekevas', Lietze 'szárcsa', Patsche 'halászcsónak evezője', Marase 'halászháló', Bardénicker 'erdei élőfás méhész', Mure 'kísértet', Ziest 'tisztesfű' stb. A pomorán és a tőle nyugatra beszélt pláb közötti határ nem ismeretes. Földrajzi elterjedésük alapján mégis pomorán reliktumszavaknak gyanítha-252