Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Varga Judit: Elias Lönnrot: A Régi Kalevala előszava 242

Ez utóbbi elv talán csak akkor érthető, ha tisztában vagyunk azzal, hogy Lönnrotnak a finn népköltészetről való ismeretei milyen meglepően magas fokon álltak. Ezt legjobban a Kalevala verseléséről írott elméleti fejtegetései (XXII—XXXIV) bizonyítják. Lönnrot az általa hallott és lejegyzett több ezer runo alapján részletes táblázatokban foglalja össze, hogy a kalevalai ütem és verssor, amelyet mind a kvantitás, mind pedig a hangsúly meghatároz — ennek folytán a szakemberek számára is nehezen értelmezhető —, mely esetekben elfogadhatatlan, mikor jó, illetve tökéletes. Lönnrot érdekes helyesírási magyarázatokat is fűz a Kalevalához (XVIII—XXII). Miért volt szükség ezekre a magyarázatokra? Elsősorban azért, mert a finn helyesírás szabályai addigra még nem voltak rögzítve. Másrészt pedig azért, mert a Kalevala anyagának nagy része a keleti finn nyelvjárásokból származik, amelyeknek akkor még alig volt írásos hagyománya. Lönnrot végül is a Kalevalában ötvözte a keleti és a nyugati nyelvjárások sajátságait, mégpedig igen jó érzékkel, hiszen nagyon jól ismerte a különböző finn nyelvjárásokat. És tulajdonképpen neki köszönhető, hogy a Finnoszágban a 19. század első évtizedeiben zajló nyelvjárási harcok (murteiden taistelu), amelyek a hagyományosan a nyugati nyelvjáráson alapuló irodalmi nyelv és az írott hagyományban szűkölködő keleti nyelvjárások között folytak, viszonylag gyors és fájdalommentes kompromisszummal fejeződtek be. Az évfordulóhoz méltó ízléses, szép kötésű Előszó-hoz Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára írt rövid, tartalmas bevezető köszöntőt. Az Előszó-nak magyar és Pozsgay Imre bevezetőjének finn fordítását Kovács Magdolna készítette, aki többszörösen is nehéz feladatát kiválóan oldotta meg. Az Előszó múlt századi, régies, néhol nehézkes finn szövegének a fordítása önmagában is nagy feladat, és kiváló nyelvtudást igénylő munka volt, s ehhez járult még az, hogy a fordítónak gót betűvel és a maitól eltérő finn helyesírással írott szöveggel kellett megbirkóznia. Kovács Magdolna gördülékeny, kissé archaizáló stílusú fordítása jól sikerült; a magyar nyelvű szöveg a mai olvasó számára érthető, élvezhető. Vannak a fordításban sajtóhibák, és kisebb fordításbeli pontatlanságok, mint pl. kokoajan helyesen kokoojan (2), illetve fordításbeli pontatlanságok, mint „... az akkoriban gyorsan élénkülő magyar—finn kapcsolatok révén elkerült [ti. a mű — V.J.] Magyarországra is." ... (teoksen eräs kappale) joutui myös Unkariin sillosten nopeasti vilkastuvien suomalais-unkarilaisten suhteiden vaikutuksesta" (helyett inkább ansiasta) (1,2), vagy lienee tili tehtäva 'illenék számot adnom' (helyett inkább 'talán számot kell adnom'), (III), illetve niin kertonen esiksi 'ezért először talán azt mondanám el' (a talán és a feltételes módú igealak közül az egyik elegendő) (uo.), de ezek az apró hiányosságok nem csorbítják a fordítás egyedülálló értékét. A fordítónak a finn kiejtésről és a saját fordítói munkájáról szóló rövid és velős utószava, valamint a szövegben felmerülő finn nyelvvel, irodalomtörténettel és hitvilággal kapcsolatos fogalmakhoz fűzött jegyzetei érthetően, világosan vannak megfogalmazva és valóban segítséget nyújtanak az olvasónak.