Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Róna-Tas András: Ligeti Lajos és a magyar nyelv török kapcsolatai 211

SZEMLE — ISMERTETÉSEK LIGETI LAJOS ÉS A MAGYAR NYELV TÖRÖK KAPCSOLATAI Nemrég elhunyt tudósunkra kívánunk emlékezni ezzel az írással. Tudományos életútját a Keletkutatás 1987/2 kötetében tekintettem át, itt most utolsó nagy művének, az 1986-ban megjelent A magyar nyelv, török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban című munkának ismertetésén keresztül szeretnék bepillantást adni életművébe. Mikor 1977-ben, illetve 1979-ben megjelent Ligeti Lajos magyar nyelvű cikkeinek gyűjteményes reprint kiadása (A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. I—II. Budapest, Budapest Oriental Reprints A1 , A2), sokan úgy gondolták, hogy az 1902-ben született mester ezzel utolsó összegezését is adja kutatásainak. Ez különösen azért tűnhetett így, mert a kötetek címadó cikke két részletben a MNy. 1976. számában jelent meg, s az ezt szervesen kiegészítő, s régi török eredetű neveinkről írott cikksorozata 1978-1979-ben látott napvilágot, a IV. rész a MNy. tördelt korrektúrájából került a kötetbe. Ligeti azonban már két év múlva komolyan kezdett foglalkozni egy szintézis megírásával. Nyilvánvaló, hogy Gombocz nevezetes, hetven éve megjelent műve, a BTLw. lebegett szeme előtt, de új kérdések, új ismeretek, új koncepciók megkövetelték a „jeles előd érdemes modelljének követéséről" (5) való lemondást. Eredeti terve mégis egy szerkezetében „klasszikus" mű összeállítása volt: első részében a „török elemek", tehát a jövevényszavak és a tulajdonnevek tárgyalásával, amelyet a tanulságokat szintetizáló második rész követett volna. Ligeti azt írja Előszavában, hogy e tervezett munka egy részét be is fejezte „véglegesnek szánt nyomdai kézirata el is készült". „Ám ekkor kiderült, hogy a terjedelmes monográfia még hátralévő részének megírása temérdek időt venne igénybe, pontosabban: elkészítése a várhatóan rendelkezésemre álló időbe nem fér bele". Az ekkor 80. évét betöltött tudós érthető módon attól félt, hogy úgy jár mint Kniezsa István: a szócikkek elkészülnek, a tudományos szintézisre már nem futja az idő. Könyvét „rövidre fogott tájékoztatónak" szánta (6), s így is kell felfogni annak ellenére, hogy a mű 602 oldal. A könyv kilenc nagyobb fejezetből áll, a fejezetcímek és a fontosabb alfejezetek címei jól tájékoztatnak a mű felépítéséről: I. Régi török jövevényszavaink csuvasos jegyei (ezen belül hangtan, szókészlet és egy fontos fejezet a mongol megfelelésekről); II. A török és a magyar hangtörténet konvergens fejlő-211