Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

6 KIEFER FERENC modalitástól, ami a (3) tulajdonságot illeti. Tudniillik a deontikus logikában a (7) implikáció általában nem áll. (7) Op => p Vagyis abból, hogy valami kötelező, nem következik, hogy az a valami fenn is áll (igaz). Természetesen a deontikus és az aletikus modalitás között más különbségek is vannak. így például az aletikus modalitásban a következő implikáció is érvényes : (8) p => C>P Azaz, ha valami fennáll (igaz), akkor abból következik, hogy lehetséges. Mármost könnyen belátható, hogy ennek az implikációnak nincs deontikus megfelelője. A (9) p => Pp implikáció nem érvényes, azaz abból, hogy valami fennáll (igaz), nem következik, hogy az a valami megengedett (szabad). A deontikus logika egyik alapproblémája az, hogy hogyan lehet a deontikus logika alapfogalmait („kötelező" és „szabad") az aletikus logika fogalmaira („szükségszerű" és „lehetséges") visszavezetni. A kapcsolatot például a következő formulával teremthetjük meg: (10) Op mm D (Q => P) ahol Q értelmezése „mindaz, amit az erkölcs, a törvény, a szabály stb. előír". E szerint az értelmezés szerint tehát ,,p akkor és csakis akkor kötelező, ha p Q-ból szükségszerűen következik". Nem kétséges, hogy a deontikus logika is fontos szerepet játszhat a nyelvi modalitás leírásánál. Ez nemcsak abból adódik, hogy a -hatj-het képzőnek és a kell igének van deontikus használata is, hanem mindenekelőtt abból, hogy a természetes nyelvekben, s így a magyarban is, a deontikus modalitásnak vannak specifikus kifejezőeszközei is. Gondoljunk például a „kötelező", „tilos", „megengedett", „szabad", „mentes", „felmentett" szavaink használatára ! Ezenkívül a deontikus modalitás szorosan kapcsolódik a parancs, a felmentés, a megengedés és a tiltás beszédaktusaihoz.8 Vö. (11) (a) Meg kell enned a levest. (b) Nem kell megenned a levest. (c) Meg szabad enned a levest. (d) Nem szabad megenned a levest. 8 Már Lyons is utal arra, hogy a természetes nyelvben a „deontikus norma" általában nem föltétlenül egy törvény-, előírás- vagy szabályrendszerből adódik, hanem az emberek közötti hierarchikus viszonyokból. Norma lehet tehát az is, amit a megfelelő tekintéllyel rendelkező személy megkövetel. Ezért fontosak a deontikus modalitáshoz kapcsolódó beszédaktusok a mindennapi nyelvben. Vö. Lyons 1977. 823 — 841.