Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kemény Gábor: A nyelvi kép mibenléte és befogadásának mechanizmusa az újabb stilisztikai elméletek tükrében [The Nature and Perception of Linguistic Image in the Light of Recent Stylistic Theories] 39

A NYELVI KÉP MIBENLÉTE 61 ismert metafora — szinekdoché — metonímia stb. megkülönböztetésre mint keresztező felosztási szempontra. (Én magam is alkalmazom ezt a felosztást és terminológiát, amikor kandidátusi disszertációm II. részében Krúdy szinekdochéit, teljes metaforáit és hasonlatait veszem bonckés alá ; 1. Kemény 1985. 81 — 173.) 2. Az új felosztás számol motivált metaforák létezésének lehetőségével is (ez következik ugyanis abból, hogy a jelöletlenség nem zárja ki a motiváltságot, 1. a 6. és a 8. típust). Ezzel alighanem elveszítettünk egy hagyományos kritériumot a metafora és a hasonlat megkülönböztetésére (vö. : J. Soltész 1959. 183, 190 ; uő 1965. 273; Kemény 1974. 32, 49; Adamik 1978. 118; Zalabai 1981. 113. 147; Fónagy 1982. 304; a nem magyar szakirodalomból: Henle 1959. 177 — 8; Leech 1969. 151 ; RG 108). E kritérium azonban ez ideig sem állt valami biztos lábon, ti. féloldalas volt, hisz motiválatlan a hasonlat is lehet. S most íme kiderült : a metafora is lehet motivált. Genette két sápadt, pleonazmus ízű példájánál (,,Szerelmem égő tűz" ; „Égő tüzem", értsd 'szerelmem') jobban meggyőzhet bennünket erről az a Babits-, ill. Tóth Árpád-idézet, melyet táblázatunk megfelelő rovatában helyeztünk el. A Babits-metafora két főelemét, az álmok tárgyat és a gyöngyök képet a síkos melléknév kapcsolja motívumként egymáshoz. Ez reprezentálja azokat a közös jegyeket (tűnékenység, elérhetetlenség, megfoghatatlanság stb.), melyek az álom és a gyöngy azonosítását lehetővé teszik. Tóth Árpád verssorában hasonló funkciót tölt be az arany jelző : a kifejtetlen tárgynak — a lenyugvó nap visszfényének — és azt azt kifejező képnek a közös tulajdonságára utal. (További költői nyelvi példák a motivált metaforára : Mancas 1970. 115; Morier 1975. 654; Kocsány 1981. 67-8.) Valójában explicit motívumnak tekinthető a teljes metafora képi eleméhez igazodó állítmányok egy része is : „Megtaposott a sors fekete bikája" (BÚ 479) ; „felemelte a szempilláit, hogy kés-szeme kivillant" (N 383). Egyébként ilyen képekkel nemcsak Krúdynál találkozhatunk, hanem a mai esszéstílusban is : ,, . . .milyen gondolatkeselyűk tépték a magyar Prométheusz szenvedő lelkét" — kérdezi Szabad György történész egy Széchenyiről szóló újságcikkében (Magyar Nemzet 1985. ápr. 4. 15). Ezzel a jelenséggel — a teljes metaforának a mondatkörnyezetbe való beépülésével — egyik régebbi tanulmányomban (Kemény 1977. 191—4) részletesebben is foglalkoztam. 3. A motivált metafora típusának felvétele lehetővé teszi a megnyug tatóbb besorolását egy olyan képtípusnak, amely eddig sehová sem illett be igazán, ezért sokszor körülírásnak minősítették, pedig nem az. Ebbe a típusba olyan különféle eredetű és stiláris hangulatú képek tartoznak, mint az óizlandi és óangol költészet sajátos metaforikus szóalakzatai, kenningjei (vö. : Wellek—Warren 1949/72. 293 ; Caillois 1959/66. 171—4; Brodeur 1969; Marold 1983), a 17. századi francia précieuse-ök körülíró képei (vö. : Des Granges 1937. 321—3; Vianu 1957/67. 65—6; Ráth-Végh 1959. 201 — 8; Morier 1961. 300; Gáldi 1969. 82—3), régebbi és 20. századi költői képek, sőt a sajtónyelv némelyik állandó szókapcsolata, közhelye is. Á szakirodalomban a képtípus számos különböző néven szerepel (már ez is sejtet némi bizonytalanságot !) : Arisztotelész Poétikája a metafora negyedik válfajaként („analógia szerinti" metaforaként, aránytrópusként)