Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

A MODALITÁS FOGALMÁRÓL 35 között. A lehetségesnél és szükségszerűnél az elérhetőségi-relációk csak implicite voltak adva. Az „a lehetségesnek tartja azt, hogy p" és az „«szükségszerűnek tartja azt, hogy p" nem teszi világossá azt, hogy a minek alapján tart valamit lehetségesnek vagy szükségszerűnek: annak alapján, amit a világról tud, vagy hisz, vagy annak alapján, amit óhajt, kíván, vagy bizonyos erkölcsi normák alapján és így tovább. Ezért helyettesíthető az elérhetőségi-reláció a beszédháttérrel. A kijelentésattitűdöknél ezzel szemben az elérhetőségi reláció explicit, ti. minden egyes kijelentésattitűd egyértelműen meghatározza azt az elérhetőségi-relációt, amely rá jellemző. Ezért ebben az esetben az elérhetőségi-reláció nem helyettesíthető a beszédháttérrel. A (86) (a) összefüggésből és a szükségszerű definíciójából (p szükségszerűen igaz, ha minden elérhető lehetséges világban igaz) következik, hogy p szükségszerűen igaz, hiszen igaz mindazokban a lehetséges világokban, amelyek kompatibilisek avval, amit a hisz. Tehát az ,,a hiszi, hogy p" azt jelenti, hogy „szükségszerű, hogy p" a hisz által meghatározott lehetséges világokban. A „lehetséges, hogy p" pedig ugyanezekben a lehetséges világokban következménye az „a nem hiszi, hogy ~p"-nek. Vagyis, ha p nem szükségszerűen hamis azokban a lehetséges világokban, amelyek kompatibilisek avval, amit a hisz, akkor p lehetséges. A fentiekből az is következik, hogy a szükségszerű és lehetséges valójában nem kijelentésattitűdök, hanem a kijelentésattitűdök szemantikájának járulékos fogalmai. 10. összefoglalás Dolgozatomban több, néha egymással össze nem egyeztethető modalitásfogalmat vizsgáltam. Az első modalitás-fogalom a szükségszerű és lehetséges fogalmaira korlátozza a modalitást és csak kijelentéseket vesz figyelembe. Ezzel a modalitásfogalommal többnyire a logikában találkozunk, de nem ritka a logikai indíttatású természetes nyelvi kutatásokban sem. A második modalitás-fogalom a modalitást a beszélői attitűd fogalmával hozza kapcsolatba. Ennél a fogalomnál a mondat, és nem a kijelentés, játszik alapvető szerepet. A beszélői attitűdök — az egy Deci kivételével — nem valóságábrázoló funkciójúak. Úgy tűnik, ez a modalitás-fogalom felel meg leginkább a nyelvészeti hagyományoknak. A harmadik felfogás szerint a modalitás a kijelentésattitűdöket öleli fel. Ezt a modalitás-fogalmat az első modalitás-fogalom kiterjesztésének tekinthetjük. Inkább a logikában terjedt el, de nem idegen a nyelvészettől sem. A negyedik modalitás-fogalom bizonyos mértékig egyesíti magában a nyelvészeti és a logikai hagyományt. E szerint a fogalom szerint a modalitás egyenértékű egy kijelentéstartalom értelmi, érzelmi vagy akarati minősítésével, értékelésével, függetlenül attól, hogy ez közvetlenül, a beszélői attitűdök nyelvi eszközeivel, vagy pedig közvetve, az állított jelentés részeként történik-e. A negyedik modalitás-fogalmat megkíséreltük a lehetséges világok elmélete segítségével explikálni. A különböző modalitás-fogalmak különböző nyelvi jelenségeket fednek le. Az első modalitás-fogalom nyelvi megjelenítői a szükségszerű és lehetséges és az azokra visszavezethető nyelvi elemek. A második modalitás-