Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3
32 KIEFER FERENC szabály.47 Nem szóltunk azonban a mondatok modális alapértékét meghatározó beszélői attitűdök propozicionálhatóságáról. A mondatfajták modális alapértékét meghatározó beszélői attitűdök többféleképpen írhatók körül, s ezért a propozicionálás sem lehet egyértelmű.48 Az alábbi (b)-mondatokban a megfelelő (a)-mondatokban kifejezett beszélői attitűdöknek ezért csak egyik lehetséges propozicionált változatát találjuk. (80) (a) Pisti szeret olvasni. (b) Úgy ítélem, hogy Pisti szeret olvasni. (81) (a) Pisti szeret olvasni? (b) Szeretném tudni, hogy Pisti szeret-e olvasni. (82) (a) Jé, Pisti szeret olvasni ! (b) Csodálkozom azon, hogy Pisti szeret olvasni. (83) (a) Bár szeretne Pisti olvasni ! (b) Azt óhajtom, hogy Pisti szeressen olvasni. (84) (a) Pisti szeressen olvasni ! (b) Azt akarom, hogy Pisti szeressen olvasni. Az ítél, tudni szeretne, csodálkozik, óhajt és akar minden kétséget kizáróan kijelentésattitűdök. Arra gondolhatnánk azonban, hogy talán adekvátabb lenne a fenti (a)-mondatokban kifejezett beszélői attitűdök közül a (80) (a)-t, (81) (a)-t és a (84) (a)-t a következő kijfelentésekbe foglalni. (85) (a) Azt állítom, hogy Pisti szeret olvasni. (b) Azt kérdezem, hogy Pisti szeret-e olvasni. (c) Azt parancsolom, hogy Pisti szeressen olvasni. Ezekben a mondatokban azonban a (80) (a), (81) (a) és (84) (a) mondatok egy lehetséges illokúciós jelentése fogalmazódik meg.49 Az állítás, kérdezés és parancsolás beszédaktusok, nem pedig beszélői attitűdök propozicionált változatai. Egyikük sem fejez ki kognitív vagy emotiv viszonyulást a ,,Pisti olvasni szeret" tényállással szemben, tehát egyikük sem lehet kijelentésattitűd. A logikában nem ritka, hogy a modalitás fogalmát a kijelentésattitűdökkel hozzák kapcsolatba. Láttuk, hogy a „lehetséges, hogy ..." és a „szükségszerű, hogy ..." szintén kijelentésattitűdök, amelyek valószínűleg történeti okokból játszottak különleges szerepet a modalitás vizsgálatánál. Ha tehát a kijelentésattitűdöket kifejező nyelvi elemeket (igei és névszói állítmányokat) tekintjük a modalitás nyelvi kifejezőeszközeinek, akkor ezzel a lehetséges és szükségszerű fogalmaira támaszkodó logikai modalitás-fogalmat is lefedtük. 47 Ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a módosító határozók és a módosító mondatrészletek a megfelelő propozicionált nyelvi elemekből fejlődtek ki, s köztük a kapcsolat többnyire ma is él. Amit e dolgozatban propozicionálásnak neveztünk, tulajdonképpen egy valóban végbement diakrón folyamat megfordítása. 48 Ez részben abból következik, hogy itt a beszélői attitűd elsődleges kifejezőeszköze nem valamilyen lexikai elem (vagy legalábbis nem mindig), hanem a hanglejtés és valamilyen igei morféma. 49 A (82) (b) és (83) (b) mondatoknak nincs ilyen illokúciós változata.
