Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3
A MODALITÁS FOGALMÁRÓL 29 A módosító mondatrészletekre megint csak a propozicionálhatóság a jellemző. Vö. ., (74) (a) Pisti, azt hiszem, beteg. (b) Azt hiszem, hogy Pisti beteg. (75) (a) Pisti, gondolom, beteg. (b) Azt gondolom, hogy Pisti beteg. Itt is a (b)-mondatok a megfelelő (a)-mondatok propozicionált változatai. Van propozicionált változata a kell-nék és a -hat]-het-nek is. Vö. (76) (a) Pisti a kertben játszhat. (= Pisti bizonyosan a kertben játszik.) (b) Lehet, hogy Pisti a kertben játszik. (77) (a) Pistinek a kertben kell játszania. ( = Pisti majdnem biztosan a kertben játszik.) (b) Kell, hogy Pisti ott játsszon a kertben. Egy beszélői attitűd és propozicionált változata között azonban legtöbbször nemcsak az ábrázolás módjában van különbség, hanem — többnyire annak következményeként — más vonatkozásban is. így például a -hat/-het propozicionált változata (lehet, hogy . . ., lehetséges, hogy . . .) puszta lehetőséget (vagy : objektív lehetőséget) fejez ki, a -hatj-het-te\ kifejezett beszélői attitűd ezzel szemben a bizonyosságnak (viszonylag) magas fokát jelzi. Hasonló a helyzet a kell-nél : a propozicionált kell objektív szükségszerűséget jelent, a kell mint beszélői attitűd kifejezőeszköze ezzel szemben csak azt jelzi, hogy a beszélő majdnem biztos abban, hogy a szóban forgó tényállás fennáll.39 A (76) (a) —(b) és a (77) (a) —(b) mondatoknál megfigyelt különbségek — mutatis mutandis — érvényesek a (77) (a) — (b), (72) (a) — (b), 73 (a) —(b) mondatok esetében is. Ami a (74) (a) —(b) mondatokat illeti, itt nem látok lényeges különbséget a két mondat jelentése között. (75) (a) és (b) között azonban ismét van némi, bár nehezen meghatározható különbség.40 A propozicionált beszélői attitűdök kérdése elvezet bennünket a logikából ismert ún. kijelentésattitűdökhöz (,,propositional attitudes"). 41 Ezek közé 39 A -hatj-het és a kell beszélői attitűdként történő értelmezésével részletesen foglalkozom Kiefer 1985-ben. 40 Érdemes megjegyezni, hogy némely esetben a kognitív viszonyulást kifejező predikátum a hogy kötőszó jelenléte esetén is értelmezhető beszélői attitűdként, amenynyiben a beszélő a főmondat alanya. Ügy tűnik, nincs nagy különbség az úgy gondolom módosító mondatrészlet és az úgy gondolom, hogy . . . között. Lehet, hogy az utóbbi nem is tekinthető teljes joggal az előbbi propozicionált változatnak. Ugyanez vonatkozik az azt hiszem és azt hiszem, hogy . . . párra és még jónéhány hasonló esetre. Molnár Ilona is megállapítja (Molnár 1968. 48), hogy „némelyik kötött szerkezetű mondatban kivételesen kötőszót ... is találunk ... Az ilyen főmondatok . . . kötőszavukkal együtt merevedtek meg . . .". Más személy esetében viszont ez már nem lehetséges: a Pisti úgy gondolja, hogy ... és a Pisti azt hiszi, hogy . . . már a kijelentéshez tartoznak. 41 B. Russell említi először ezt a fogalmat („propositional attitudes"). A kijelentésattitűdök olyan operátorok, amelyek egy egyszerű kijelentésből komplex kijelentést képeznek. Formájuk ilyen: ,,x azt hiszi, hogy . . .", ,,x kétli,hogy . . .", ,,x tudja, hogy . . ." stb. (Russell 1940. 336 — 342).
