Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

A MODALITÁS FOGALMÁBÓL 23 (52) (6) (Deci, valószínű ('Pisti beteg')) (b) (VALÓSZÍNŰLEG, 'Pisti beteg') (53) (a) (Deci, föltehető ('Pisti beteg')) (b) (FÖLTEHETŐLEG, 'Pisti beteg') ahol VALÓSZÍNŰLEG és FÖLTEHETŐLEG a „valószínűleg" és „föltehetőleg" módosító határozókkal kifejezett beszélői attitűdöt jelenti, a „valószínű" és a „föltehető" pedig predikátumok.34 6. Modális attitűdöt fejeznek-e ki az indulatszók? A beszélői attitűd fönt vázolt fölfogásából következik, hogy ez az attitűd egy tényállásra irányul, az attitűdnek megfelelő operátor egy kijelentéstartalmat módosít. A mondatok szemantikai szerkezete sematikusan tehát (54) (Att, p'), ahol Att egy tetszés szerinti beszélői attitűdöt jelöl. Az attitudinális operátornak megadható a szemantikai jelentése, és így azt is tudjuk, hogy ez az operátor hogyan módosítja a szóban forgó kijelentéstartalmat. Az indulatszók általában nem tekinthetők a modalitás nyelvi kifejezőeszközeinek, mivel rendszerint tagolatlan felkiáltó mondat értékűek, s így fő funkciójuk nem egy kijelentéstartalom módosítása, hanem a beszélő érzelmeinek egyéb mondanivalójától sokszor teljesen független kifejezése. Nem véletlen tehát, hogy az indulatszó inkább kísérő jelensége és nem meghatározó tényezője a felkiáltó mondatnak. (Az indulatszó nem foglalhatja el Att helyét az (54) sémában.) Például : (55) (a) Hű, milyen nagy hal ! (b) Jé, de érdekes ! (c) Jaj, milyen gyönyörű ! Ha ezekben a mondatokban a hü, jé, jaj indulatszókat elhagyjuk, a „maradék" még mindig felkiáltó mondat, s ennek a mondatnak a jelentését az indulatszó nem befolyásolja. Az indulatszóra az is jellemző, hogy általában nincsen jól meghatározható szemantikai jelentése, pragmatikai funkciója az elsődleges. Jó példa erre a jaj indulatszó. Értelmező szótárunk ennek az indulatszónak 25 jelentését különbözteti meg (egy-egy jelentést néha még tovább bont).35

Könnyen belátható azonban, hogy a jaj indulatszónak nincs a mondatkörnyezettől független jelentése. Vö. (56) (a) Jaj, nagyon fáj ! (b) Jaj, de elfáradtam! (c) Jaj, de megijedtem ! (d) Jaj, ne zavarj már! (e) Jaj, de csúnya! 34 Hasonló elemzéseket találunk Bierwischnél (Bierwisch 1980. 23) és Lángnál is (Lang 1983. 328—333). »MNyÉSz III. 593-595. w