Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3
IG KIEFER FERENC az a lehetséges vagy a szükségszerű fogalmaihoz kapcsolódik (azokra logikailag visszavezethető), a beszélői attitűd fogalmán alapuló modalitás-fogalom meg azért túl szűk, mert kirekeszti a modalitás köréből azokat a lehetséges és szükségszerű fogalmakhoz kapcsolódó nyelvi kifejezőeszközöket, amelyek nem beszélői attitűdöt fejeznek ki. Ugyanakkor a beszélői attitűd fogalmán alapuló modalitás-fogalom túl tág is, mint ahogy azt hamarosan látni fogjuk. 4. A modalitásnak egy morfológiailag-szintaktikailag meghatározott kategória (vagy kategóriák) jelentésével való azonosítása A modalitásnak morfológiai-szintaktikai kritériumok alapján történő meghatározása tűnik a legkevésbé kielégítőnek.23 Ennek egyik oka az, hogy ezek a kritériumok általában csak egy adott nyelvben érvényesek. így például, ha az ún. modális segédigéket tekintjük, akkor az angolban a következő tulajdonságok érvényesek, (a) Két modális segédige nem állhat egy (egyszerű) mondatban, (b) a modális segédigéket nem egyeztetjük szám szerint, (c) a modális segédigéknek nincs melléknévi és/vagy főnévi igenevi alakjuk, (d) az igei szintagmában az első helyet foglalják el. Ily módon az angolban valóban elkülöníthető a módbeli segédigék osztálya a többi igétől (shall, will, can, may, must stb.). Ugyanakkor azonban ezek a kritériumok nem vihetők át más nyelvre. így például a németben (sollen, können, mögen, dürfen, müssen stb.) már nem érvényesek. A (32) mondatból látható, hogy (a) a mondatban állhat két modális segédige, (b) hogy az elsőt közülük szám szerint egyeztetjük az alannyal, (c) hogy a második főnévi igenév, és hogy (d) a modális segédige az igei szintagma sorrendben utolsó eleme is lehet.24 (32) Das sollten Sie beweisen können. Ugyanakkor a modális segédigék viselkedése alapvető szintaktikai különbségeket is mutat. így a németben a wollen a többi modális segédigétől eltérően dass-köto&zós mellékmondattal állhat és passzi válható. Ezenkívül mindig találunk olyan igéket, amelyeket modális segédigéknek is tekinthetünk, bár szigorú értelemben nem azok (az angolban például a need és a dare, a németben a pflegen, scheinen, vermögen). Tehát formális kritériumok esetén is kell számolnunk átmeneti kategóriákkal. Tegyük fel, hogy minden nyelvben sikerül (nyelvspecifikus) morfológiai és szintaktikai tulajdonságok alapján meghatároznunk, hogy mit tekintünk az adott nyelv modális elemeinek. Ha most a modalitást ezeknek az elemeknek (vagy ezen elemek egy részosztályának) a szemantikai tulajdonságaival azonosítjuk, szintén bajba jutunk. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy azt a tartalmat, amelyet az egyik nyelvben modális elem segítségével fejezünk ki, egy másik nyelvben nem modális elemként jelentkezik. így például a következő 23 F. R. Palmer például a modalitást a modális segédigék jelentésével azonosítja. ,,'Modality' ... is a semantic term, and I shall use it in this book to refer to the meanings of the modals. It is not necessary to define precisely what kinds of meaning are in vol ved. We take the formai category as our starting-point, and it is sufficient for our purpose that the meanings involved are such as to justify characterizing them as 'modality'." (Palmer 1979. 4—5). Ezt a felfogást joggal érte bírálat (vö. például Calbert 1975 és Perkins 1983). 24 Vö. Vater 1975.
