Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Kaukonen, Väinö: Gondolatok a Kalevala finnugor hátteréről [On the Finno-Ugric Background of the Kalevala] 425

Gondolatok a Kalevala finnugor hátteréről* A Kalevala több mint száz évvel ezelőtt különösen közel került a finnek legtávolibb rokonnépéhez, a magyarokhoz. Hamarosan a versgyűjtemény megjelenése után az akkor másfél éve Finnországban tartózkodó Reguly Antal megpróbált néhány részletet lefordítani a Kalevalából, majd később ismertté is tenni hazájában. A Kalevalát azután négyszer is lefordították magyarra, és talán az ötödik is készülőben van. Mindkét ország kulturális kapcsolataiban a Kalevala mindig is középponti helyet foglalt el. Többször felvetődött a kérdés, a Kelavala vajon oly távoli időkből való-e, netán a finnugor korból, amikor őseink még együtt éltek. Bár a Kalevala fiatal alkotás, csak 150 éves, a kérdés egyáltalán nem alaptalan. A Kalevala finnugor hátteréről két szempontból is beszélhetünk. Egyrészt a finnugor népek családjáról és történeti fejlődéséről a múlt század elején kialakult elmélet erős hatást gyakorolhatott a Kalevala keletkezésére, másrészt pedig valószínűnek tartható, hogy a Kalevalában megjelenő némely mítosz ismert lehetett az egykori finnugor népek számára, tehát egyik-másik onnan származhatott. A finnugrisztika úttörői közé tartozó magyar Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel kutatásai a 18. században tisztázták a magyar nyelv kapcsolatát a finnen kívül több más finnugor nyelvhez is. Finnországban ez a nyelvrokonság H. G. Porthan kutatásai nyomán keltett szélesebb tudományos érdeklődést. A Porthan előtt uralkodó különféle elképzelések a finn, a görög és a héber rokonságról most végleg visszavonultak. Porthan 1779 nyarán Göttingában ismerkedett meg a nyelvtudománnyal ós egy keveset magyarul is megtanult. Turkuban azután figyelemmel kísérte a finnugrisztika haladását, ismertette írásaiban, és felhasználta kutatásaiban. A finn földnek, népének, nyelvének és történelmének a tisztázása volt a célja, tehát a nyelvészet csak eszköz volt számára ennek a célnak az eléréséhez, ahogy Mikko Korhonen is hangsúlyozza a Barátok, rokonok című tanulmánykötetben megjelent ,,A finnugor nyelvtudomány kezdetei" c. tanulmányában. Paavali Juusten a finn püspökök krónikájához (1565) fűzött kommentárjaiban Porthan bőségesen tárgyalja a finnugor népek rokonsági kapcsolatait, s arra a következtetésre jut, hogy közös szállásterületeik a Kaspi-tengertől a Jeges-tengerig terjedtek. Fölteszi, hogy a finnek ősei, a lappokat * Ez az előadás az MTA és a Suomen Akatemia együttműködése keretében, Budapesten rendezett „A finn tudomány napjai" alkalmából hangzott el 1985. április 4-én a Zenetudományi Intézet Kodály termében.