Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Szíj Enikő: A Kalevala és a magyarok [The Kalevala and the Hungarians] 399

416 SZÍJ ENIKŐ Végeredményben tehát minden korosztálynak, minden nemzedéknek megvolt, meglehetett, megvan, meglehet a maga Kalevala élménye. S ez mindennél ékesszólóbban bizonyítja, hogy a Kalevala nálunk nem régmúlt idők porlepte relikviája, amelyről 50, 100, 150 évenként illik megemlékezni. A Kalevala é 1. És nálunk is az, ami Finnországban és szerte a nagyvilágban: a finn irodalom és a finn nemzet szimbóluma. Sőt, nekünk ennél többet jelent. Amikor 1847 októberében az első Magyarországra látogató finn, a reformkori magyarság őszinte rajongója, a 175 éve született Erik Aleksanteri Ingman orvos itt Pesten, barátjához, a gyöngyösi szabómester fiához, Bugát Pál orvoshoz igyekezett finntanítás és magyartanulás szándékával, éppen egy finn szabó fiának, Elias Lönnrot orvosnak a könyvét, a Kalevalát szorongatta a hóna alatt.83 Huszonöt — eseményekben nem szűkölködő — esztendő telt el, és Barna Ferdinánd, az Űj Kalevala első fordítója, akit a Finn Irodalmi Társaság tagjául választott, 1872. március 1-én kelt köszönőlevelében, ebben az egyetlen, finnül talán furcsán hangzó hatalmas kossuthi körmondatban már meggyőződéssel írta, írhatta, hogy neki ezentúl nemcsak joga, hanem kötelessége ,,egész élete[m] kedves feladatának tekinteni annak a szellemi hídnak építését, amelynek alapja — nem nehézségek nélkül — immáron szerencsésen, egyszer s mindenkorra lerakatott [ford. és kiem.—Sz. E.], s amelynek célja a rokon magyar és finn nép közti tudományos együttműködés megvalósítása ... s ezáltal a két nép egymáshoz közel hozása, . . ., hogy a két nép ezen hídra lépve egymással ismerkedjék, magát megbecsülje és egymásnak testvórkezet nyújtson . . ,"84 Mi tehát nemcsak azt a 150 évvel ezelőtt megjelent könyvet ünnepeljük, amely — Kosztolányi Dezső feledhetetlen szavai szerint — dalból teremtett nemzetet, hanem azt is, amely — miként már Barna Ferdinánd vallotta — a finneket és a magyarokat összekötő szellemi hídnak alapköve lett, egyszer s mindenkorra. SZÍJ ENIKŐ 83 Ferenc A. Molnár, E. A. Ingmanin Kalevala-kappale Unkarin Tiedeakatemian kirjastossa. CQuilFU VII. Turku 1981. 383—390; 385 idézet Ingman haza írt leveléből: „Muuten tapaamme joka päivä toisiamme: taikka tulee hän [Bugát] luokseni, tai minä, Kalewala kainalossa [kiem. — Sz. E.] hänelle. Hän ahkeroitsee parast aikaa Suomen kieltä, ja opettaa minulle Madjarin kieltä. . ." (1. Suometar 1847. 42. sz.) Ennek a Kalevala-példánynak a felhasználásával készült a következő kiadvány: Elias Lönnrot, A Régi Kalevala előszava. Vanhan Kalavalan esipuhe. Ford. Kovács Magdolna. A Hazafias Népfront és az Akadémiai Kiadó & Nyomda [kiadványa]. Bp. 1985.; Viljo Tervonen, 19. jegyzet i. m.; Viljo Tervonen, Kulturális kapcsolataink építői a XIX. században. In: Barátok — rokonok. Európa, Budapest 1984. 47—90; különösképpen 59—64; A Molnár Ferenc, Ki fordította le először svédre a Régi Kalevala 29. énekét ? NyK 85(1983): 401—403. 84 50. jegyzet i. m.

110—111: Suomalais-unkarilaista ystävyyttä. Részlet (111): ,,. . . katsoen koko elinajani rakkaaksi tehtäväksensä: sen hengellisen sillan rakentamisen, jonka perustus, ei ilman haittoja, nyt jo on onnellisesti ja järkähtämättömästi tehtynä [kiem. — Sz. E.], ja jonka tarkoituksena on oltava unkarilaisen ja suomalaisen heimolais kansojen keskenellä tieteellisen kaikki-yhteisyyden (solidaritas) toimeen saattamisella Budapestin ja Helsingin kaupungin, ja tämän kanssa itseät molemmat kansatkin toisen toiselle lähemmäksi tuoda, . . . että molemmat kansat sen päälle astuen saattavat toinen toisen kanssa tutustella, itseään arvossa pitää ja veli-kättä antaa . . .".