Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: A magyar nyelvtudományi terminológia kialakulásának kezdetei [Die Anfänge der Herausbildung der ungarischen linguistischen Terminologie] 351

A MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TERMINOLÓGIA KIALAKULÁSA 367 MELICH J. (1905—1907), A magyar szótárirodalom. NyK 35: 127—51, 283—331; 36: 24—57, 165—206, 288—308; 37: 22—51. MELICH J. (1906), Szikszai Fabricius Balázs latin—magyar szójegyzéke 1590-ből. AkNy-Ért. 19/9: 3—105. MÉSZÁROS I. (1961), Magyarországi iskoláskönyv a XII. század első feléből. Magyar Könyvszemle. 371—398. MEZEY L. (1979), Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest. MEYEE (1935), MEYEB—LTTBKE, Romanisches etymologisches Wörterbuch.

8 Heidelberg. MOLLAY K. (1982), Német—magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Budapest. MORTIER, R. (1953), Dictionaire encyclopédique Quillet.7 Paris. NYÍRI A. (1971), A Müncheni Kódex 1466-ból. Budapest. Novüj zavet (1879), Novüj zavet goszpoda nasego Iszusza Chriszta i pszaltiri. Sanktpeterburg. O (1549), DÉVAI M., Ortographia Ungarica . . . Krakkó. OSTERVALD, J. F. (1724), La sainte Bible. . . Amsterdam—Rotterdam. PESTI G. (1536), Nóvum Testamentum. . . — Új Testamentum magyar nyelven. Vienne. Hasonmás kiadás az MTA által: Budapest 1895. SÁGI I. (1922), A magyar szótárak és nyelvtanok könyvészete. Budapest. SKEAT, W. W. (1901), A Concise Etymological Dictionary of the English Language. Oxford. SYLVESTER (1541), «T., Új Testamentum magyar nyelven . . . I—II. rész. Újsziget. TURÓCZI—TROSTLER J. (1933), A magyar nyelv felfedezése. Budapest. Újszövetség (1967), Újszövetségi Szentírás. A görög eredeti szövegből a fordítást a magyarázó jegyzetekkel készítette a Szent István Társulat Szentírás Bizottsága. Budapest. Vulgata (1913), Nóvum Jesu Christi Testamentum. Vulgatae editiones. Ratisbonae et Romae. VASMER, M. (1953), Russisches ethnologisches Wörterbuch. Heidelberg. WALDE—HOFMANN (1938), Lateinisches Etymologisches Wörterbuch. Heidelberg. Die Anfänge der Herausbildung der ungarischen linguistischen Terminologie von FERENC KOVÁCS Der Autor behandelt, unter welchen gesellschaftlichen Verhältnissen der Bedarf der Schriftlichkeit in Ungarn aufgetreten ist und was für Anforderungen dieser gesellschaftliche Bedarf gegenüber dem anfänglichen ungarischen Schulungsystem gestellt hat. Die Produkte der ehemaligen Schriftlichkeit (Glossarien, Nominalen, Wörterbuchfragmente) sind untersucht worden, was für gemeinsprachliche Elemente sie enthalten, die später linguistische Termini Technici geworden sind. Es wurde eingehend behandelt: die Polysemie des ungarischen Wortes ige 'szó, főnév, szólás, beszéd, verbum (finitum)' als Lehnübersetzung des griechischen—lateinischen logos, verbum, als Equivalent des englischen word, verb, französischen parol, verb, deutschen Verb, Wort, Zeitwort und russischen slovo, glagol.