Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: A magyar nyelvtudományi terminológia kialakulásának kezdetei [Die Anfänge der Herausbildung der ungarischen linguistischen Terminologie] 351

366 KOVÁCS FERENC szavakból áll össze. Az alábbi jelentésaspektusokat említi meg: 'die aussage, der ausspruch, die rede und das reden', majd összeveti a latin verbum, dictum, dictio, oratio szavakkal (uo.).25 A mai oroszban a magyar igének, a megfelelője a glagol, amelynek a jelentése, grammatikai funkciója: 'verbum' (Vasmer 1953. glagol ca.). Ezen a helyen Vasmer megjegyzi azt is, hogy a szónak 'Wort, Rede' jelentése is van, amit főleg nem grammatikai írásokban használnak. A Biblia nyilván ebbe a kategóriába tartozik, és nem véletlenül került a latin verbum-nak. megfelelően az orosz változatba a slovo. Vasmer is tudatos tükörfordításnak tartja a glagol szót: „Der grammatische Ausdruck ist eine Lehnübersetzung aus griech. réma, wie auch lat. verbum" (uo.). A különböző nyelvű bibliaidézetek és az etimológiai tallózgatások eredményeit nem kívánom részletesen összefoglalni — az egyes részletek önmaguk helyett beszélnek —, csak arra a kérdésre kerestem a választ, hogy miért „vala kezdetben az ige", és miért ez a szavunk vált a legfontosabb beszédrész terminus technicusává. KOVÁCS FERENC Irodalom BALÁZS J. (1956), A nyelvtanirodalom alapjai és a magyar nyelvtanirodalom kezdetei-I—11. Kandidátusi értekezés. Kézirat. Budapest. BALÁZS J. (1956a), A nemzeti nyelvek nyelvtani irodalmának kialakulása. A vlugáris nyelvek harca a latin ellen. Magyar Tudomány 7—12: 313—322. BALÁZS J. (1958), Sylvester János és kora. Budapest. BALÁZS J. (szerk. (1980), Nyelvrendszer és nyelvhasználat. Altalános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok. Kézirat. Budapest. BALÁZS J. (1980a), A magyar deákság. Budapest. Bible, The Holy Bible . . . a.d. 1611. Újra kiadva: London é. n. Biblia (1523), Biblia sacra utriusque. Testamenti . . . recognita et emandata. Nuremberga. DUDEN (1963), Etymologie. Herkunftswörterbuch der deutschen Sprache. In: Der große Duden. Band 7. Mannheim. ERASMUS, R. (1519), Nóvum Testamentum. . . Basileae. Fr. (1588), FRANKOVICS G., Hasznos és Fölötte szükséges könyv. Monyorókerék. FBISK, H. (1970), Griechisches etymologisches Wörterbuch. Heidelberg. G (1984), BERRÍR J.—KÁROLY S. (szerk.), Régi magyar glosszárium. Szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára. Budapest. Gr. 1539, Sylvester J., Grammatica Hungaro—Latina ... Űjsziget. GRIMM (1913), GRIMM, J.—GRIMM, W., Deutsches Wörterbuch 14/2—7. Leipzig. HS (1527), HEIGENDORF—SYLVESTER, Rudimenta grammatices Donati. Cracoviae. KÁLDI GY. (1626), Szent biblia az egész keresztyénségben be-vött régi deák bötűből magyarra fordította a Jésus-alatt vitézkedő társaság-beli Nagy-Szombati Káldi György pap. Bécs. KÁROLI G. (1590), Szent Biblia. Magyar nyelvre fordíttatott Károli Gáspár által. Visol. KLAUS, G. (1964), Die Macht des Wortes. Berlin. KLUGE, FR. (1975), Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. Berlin—New York. KOVÁCS F. (1960), Nyelvi struktúrák, nyelvi törvények. Budapest. KOVÁCS F. (1983), Köznyelv, szaknyelv. MNy. 79: 21—28. LUTHER, M. (1522—1546), D. Martin Luthers Deutsche Bibel. 1929.6 26 Kluge jegyzi meg (1975. 878), hogy csak a 18. század második felében (1762) Gottsched használja a Zeitwort szót, jobbnak tartja, mint a verbum-ot. Adelung viszont 1782-ben átveszi ugyan, de később (1786) mint nem megfelelőt elveti; a Zeitwort szó 1796-tól nyer végleg polgárjogot a német szókincsben, mint grammatikai terminus technicus (uo.).