Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Kovács Ferenc: A magyar nyelvtudományi terminológia kialakulásának kezdetei [Die Anfänge der Herausbildung der ungarischen linguistischen Terminologie] 351
A MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TERMINOLÓGIA KIALAKULÁSA 355 ellenkezőleg, serkentőleg hatott az anyanyelv fejlesztésére is az anyanyelvi stílus és az irodalmi kifejező készség igenlésével, és joggal állapítja meg Mezey— említett írásában: „irodalmi műveltségünk alapszövetét a deákosságot tanító hajdani iskolákban szőtték" (i. m. 218). Hazai Árpád-kori irodalmi termésünkben tehát nemcsak szép latin nyelvű versek születtek, hanem ebben a korban (1250) látott napvilágot ,,egész középkorunk legszebb magyar verse, a Mária-siralom is" (i. m. 219). A 13. század közepe tájt tehát a hazai deákosság a latin nyelvű irodalmi termékek mellett az anyanyelvűeket is magában foglalta. Ebben az összefüggésben a latin nyelv anyanyelvfejlesztő hatása elvitathatatlan: ,,középkorunk legszebb magyar verse, a Má,ria-siralom" nem minden előzmény nélkül, hanem hosszú előkészítő szakadatlan hatás szerves következménye. A deákosság, literátusság, a latinitás — amely egyben az anyanyelv fejlesztésének is a záloga, eszköze lett — tehát nem véletlen epizódjai a hazai művelődéstörténetnek, hanem nagyon határozott körvonalakkal kirajzolódó társadalmi igény kielégítési szándéka teremtette meg őket. A 11. századtól kezdve a különböző személyeknek, illetőleg intézményeknek adományozott birtokok magántulajdonosi státusát, hovatartozását igazolni kellett. Az igazolás alapvető eszköze az oklevél, amelynek szerzői a kezdet kezdetén általában a klerikusokból kerültek ki, majd az idők folyamán egy külön rend, a notarorum ordo alakult ki az ilyen jellegű feladatok elvégzésére. III. Béla, a magyar középkor 12. századának egyik legnagyobb uralkodója ,,a közhitelűség írásos formáit, a magánjogi írásbeliséget országában kötelezővé tette" (i. m. 132). Ez az intézkedés a hiteles helyek (káptalanok és királyi kolostorok) egész rendszerét hívta életre, ami a notarorum ordo további kibővítését eredményezte. A nagymértékű társadalmi igény következtében ez a foglalkozás hovatovább egyre inkább szekularizálódik. Ennek a folyamatnak terminológiai lecsapódása egyértelmű: ,,a klerikus elnevezés Magyarországon is lassan átvált a literátus elnevezésre és értelemre. A terminusváltozás egyben az értelmiség világivá alakulásának az útját is jelzi" (i. m. 135. Az ón kiemelésem: K. F.). A társadalmi igény fokozódása szükségessé tette az erre a feladatra alkalmas emberek intézményes kiképzését. A hazai iskoláztatás kezdetéről a Szent Gellért-legendából (a Legenda Gerardi maior) értesülünk. Gellért, a volt velencei bencés szerzetes, később csanádi püspök Mór pécsi püspök szerint ,,az ige hadvezére" (dux verbi), volt, aki Mór szerint „Magyarország legnagyobb klérikus"-ának számított.1 Ha nem is lehet pontosan ellenőrizni a Gellért-legendában olvasható, Valter atya által grammaticára (értsd lecturára) és musicára tanított scholarisok létszámát, meglétük — ilyen vagy olyan létszámban — igen valószínű. A legendában említett stúdiumok közül a grammatica (lectura a fontos, amely már all. században jelentkező írásbeliségi igény fontos dokumentuma kancel-1 „Quia a die in qua ooepit verbum Dei disseminari in Ungaria, talis clericus non fuisset visus in eadem provincia" (Legenda Gerardi maior 6.7; Mezeyi. m. 110). A legenda szerint a püspökséghez tartozó 30 ember fiait kezdték a püspökség székhelyén tanítani. A tanulók (scholarisok) iskolamestere (ludimagister; ez a terminus technicus 1598-ban már szótározva van: ludimagister 'oskolamester': Sz. 104) Valter atya volt, aki a grammatica és a musiea tudományára oktatta a tanulókat (a legenda későbbi átdolgozásában lecturára és cantára; a grammatica tehát egyenlő a lecturával, azaz az írás és az olvasás, pontosabban a latin nyelv és irodalom ismeretével). 5 Nyelvtudományi Közlemények 87/2.
