Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3

30 MOLNÁR ILONA Ezek előrebocsátása után tekintsünk néhány olyan dokumentális példát az I. nyelvállapotból, illetve a 19. sz. közepéről, amelynek túlhaladottá minősítését a mai beszélő nyelvérzékére bízzuk. ,, . . .a tudományos eljárás az volna, hogy elfogulatlan szemmel és füllel . . .keressék meg ezt a ritmust" (Schöpflin Aladár: Ny 522). „Hát az mitől függ, hogy a' tárgyról jövő szélső sugarak mekkora látszögletet képezzenek szemeinkben?" (Tatai András 14). „Éppen ez az utóbbi körülmény vetette fel szükségét egy olyan folyóirat indításának, amely maga köré gyűjtse a . . . tehetségeket, s szerve legyen az új irodalom s a közönség közti közvetítésnek" (Schöpflin Aladár: Ep I. 174). „[Ady] azért hirdet forradalmat, mert teljes, gyökeres változást kíván, amely lehetségessé tegye a ma lehetetlent . . ." (Schöpflin Aladár: Ep I. 167), „ . . .most jóhiszeműen keres az elveszett helyett új hitet, melyet érzése számára kötelezően ismerjen . . ." (Ignotus: Ny 227). „Nem volt igazi miliő, mely irányítsa, segítse kibontani tehetségét." (Szabó Dezső: Ep I. 641). Vö. még a következő analóg, nem alárendelő szerkezeteket: ,, . . .becsület dolga ne vállalni munkát, ha sztrájk van" (Ignotus: Ny 412). ,,A' látásra múlhatatlanul szükségesek ezek: 1) Tárgy, melly a' nézőre hasson; ... a) Ép alkotású szem, melly a' tárgy' reáhatását elfogadhassa, és visszahathasson ..." (Tatai András, 1). A jelenlegi nyelvállapotban a fenti módhasználat esetei annak határán vannak, hogy egyedi, véletlen vagy sajátos okból létrejött szerkezeteknek minősíthetjük őket, vö.: „Az Egyesült Államok elővette azt a tervet, hogy beavatkozzon." (R 1984). „A falu lakói attól tettek függővé a szavazást, hogy a hatóságok ne engedélyezzék a nudista strandot" (R 1984). Meg kell jegyezni: a metaforikus imp.-t nemcsak indic. válthatja fel mint ésszerűbb kifejezésmód, hanem a tud, képes, -hat, -het stb. modális elem is (ez az alternatíva persze megvan már az I. nyelvállapotban is). Az ekvivalencia az indic. zárójeles szerkezeten belüli jelentésének további vizsgálatára ad alapot. Az imp. használata számos főmondatbeli kifejezés után viszont változatlanul szilárd norma. Ilyenek: Kívánom, azt akarom, kell stb. 2. Bár nem egyedülálló, de a magyarban a tagadást, tiltást, ellenzést, akadályozást stb. jelentő főmondatok után (Tagadom; Megtiltom,; stb.) fölöttébb különös logikai-szemantikai jelenséggel találjuk magunkat szemben. A mait megelőző nyelvállapot jellemzésére érdemes Klemm szavait idézni: „Állít ó előzmény [ti. szövegelőzmény] után régen rendesen tagadó szerkezet fordul elő a mellékmondatban, sőt a mai irodalmi, köz- és népnyelvben is gyakran. Ilyenkor két tagadás nem szül állítást. Te loptad el ! Tagadom, hogy én nem loptam el (= Én nem loptam el.). ...Állító előzmény után néha [ ! ] állító szerkezet is előfordul a mellékmondatban. Te is ott voltál ! Tagadom, hogy én is ott voltam (ott lettem volna). Te loptad el! Tagadom, hogy én loptam (v. loptam volna) el (= Én nem loptam el)." (I. m. 588.) Hasonlóan: Megtiltom, hogy el ne menj! = Megtiltom, hogy elmenj! — Napjainkra a helyzet megfordult: a logikus szerkezet a gyakori, a természetes, és Í metaforikus — mivelhogy ebben az esetben is metaforikus mechanizmust