Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3
22 MOLNÁR ILONA fejlődésére vonatkozó tételeknek (természetesen, mint már szó volt róla, nem az atomisztikus elemek valamilyen egyetlen fejlődésmodellnek való megfelelése formájában). Ez egyebek között azt jelenti, hogy azok a változási jelenségek, amelyekkel kapcsolatban még nem alkalmaztak axiológiai szempontokat, vagy pedig alkalmaztak ugyan, de a konklúziók nem jutottak kapcsolatba a társadalom előrehaladó mozgása tételével, új megvilágításba kerülhetnek; de azt legalábbis elvárhatjuk, hogy axiológiai elveinknek egyetlen változási jelenség sem mond ellene (vö. I. 1.). Ezen a ponton nyelvtudományi szempontból pusztán az a probléma merülhet föl elméleti akadályként, hogy — mint ismeretes — a nyelv sem a társadalmi fejlődést, sem az egyén személyiségének, illetve intellektusának, képzettségének fejlődését nem követi lépésről lépésre párhuzamosan. Az e típusú ellentmondások létezése filozófiai akadályt nem jelent. Megvannak azonban a nyelvtudományi támpontok is ahhoz, hogy a teljes párhuzamosság hiányát a fejlődési tendenciák együtthaladása részjelenségének tartsuk csupán. Azokra a nézetekre és elméletekre hivatkozhatunk elsősorban, amelyek a nyelvek integrációs, általánosulási (nem feltétlenül egyszerűsödési) tendenciáival,52 másrészt az ember—nyelv viszony közvetettebbé, tudatosabbá válásával,53 továbbá a nyelvi struktúra alkalmazkodóképességével, a grammatikai kategóriákkal mint evidens megismerési kategóriákkal kapcsolatosak.54 III. Az értékek szerepe az összetettmondat-szerkesztés néhány változási tendenciájában a magyarban Számos olyan részrendszert vagy jelenségcsoportot jelölhetünk meg, amely szintaktikai vagy szemantikai jegyeinél fogva a magyarban reprezentatív módon képviselheti a vizsgált értékek meglétét, viszonyát, s változása esetén különösen alkalmas az általunk feltételezett ésszerüsödési tendencia felismerésére. Ilyenek egyebek, között az alábbi jelenségkörök. ősi gondolkodásmód maradványaként számon tartott grammatikai hagyományok. Ilyen például a páros testrészek nevének egyes számban való használata. Lőrincze Lajos kitűnően cáfolja meg azt a tudományos és laikus formában egyaránt ismeretes tételt — illetve cáfolja annak kizárólagosságát —, hogy ,,a magyar észjárás a páros testrészeket egynek veszi".55 Idiomatizmusok sorsa. A képes kifejezések, szólások stb. idővel elvontabbá válhatnak, veszíthetnek képfelidéző képességükből, ezzel együtt eredeti jelentésükkel összefüggő változtathatóságukból. Vajon írnánk vagy mondanánk-e ma a következőket ? Nézzünk egy kissé szeme közé a dolognak M Hegel ilyen történetfilozófiai nézeteiről 1. KELEMEN JÁNOS 1983; 1. még LUKÁCS GYÖRGY 1965. A nem köznyelvi integrációs folyamatok sem kerülhetik el figyelmünket, különösen érdekesek egy „nemzetek feletti közös költői nyelv" kialakulására vonatkozó megállapítások (e folyamat okait tekintve ti. korántsem olyan evidens, mint a tudományok nyelvének nemzetközivó válása), 1. IZSÁK JÓZSEF 1982. 10—11. 83 Racionális irányú változást jelent ugyanis az is, ha a beszélők használják ugyan a hagyományos képszerű kifejezéseket, azonban tudatában vannak azok metaforikus jellegének, annak, hogy ,,a valóságban nem úgy van". Vö. M. V. POPOVICS 1975. 54 A. Sz. MELNYICSUK 1967; R. JACKENDOFF 1978. »LŐRINCZE LAJOS 1980. 109—125.
