Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)

Tanulmányok - Gósy Mária: A beszédmegértés kezdetei [The Beginnings of Speech Perception] 23

A BESZÉDMEGÉRTÉS KEZDETEI 25 C) A beszéd megértése a fejlődés korai szakaszaiban nagymértékben, később kisebb mértékben, de felülmúlja a beszédprodukciót. D) A beszédmegértést hosszú időn keresztül extra- és paralingvisztikai tényezők segítik ; ezek funkcióját fokozatosan nyelvi formák veszik át. Megválaszolandó kérdés, hogy a beszédfelismerés minek alapján történik : a) az elsajátított azonosság vagy b) az elsajátított megkülönböztetés alapján (Hörmann 1971. 63). Az első esetben a gyermeknek meg kell tanulnia azt, hogy ne vegye figyelembe azokat a különbségeket, amelyek a kommunikáció szempontjából nem fontosak. (Például felismerje az [a :] vagy a [s] hangot akár férfi, akár nő mondja, akár öreg, akár fiatal, bármilyen érzelmi állapotban stb.) A második esetben meg kell tanulnia élesebben megkülönböztetni azt, ami a beszédértés szempontjából fontos. (Ha például az adott nyelv megkülönbözteti a zöngés és zöngétlen ajakzárhangot, vagy ha megkülönbözteti az interdentális és a dentális réshangokat egyaránt — ez utóbbi különbség a magyar nyelvben nincs meg.) 4. A beszédmegértés kezdetei a születéshez nyúlnak vissza. Noha az első év beszédpercepciójáról szóló ismereteink, az elvégzett kísérletek igen fontosak, elsősorban pszichoakusztikai jellegű adatokat közölnek, ezek pedig áttételesen kapcsolódnak a beszéd tulajdonképpeni megértéséhez. A születéstől a 18 hónapos korig terjedő időszak beszédpercepciós vizsgálataiban három módszer ismert általánosan : a) a szopási reflex felhasználása, b) a szívdobogás ütemének felhasználása és c) a vizuálisan megerősített válaszreakció (Eilers 1980. 23—24). A csecsemő diszkriminációs képességének vizsgálatában a három módszert az életkortól függően alkalmazzák : az elsőt az első 3—4 hónapban, a másodikat az 1 és 6—8 hónapos kor, a harmadikat a 6 és 18 hónapos kor között. A módszerek alkalmasak arra, hogy megtudjuk, az adott életkori szakaszban miként, mennyire képes a gyermek a különféle beszédrészleteket megkülönböztetni (például a zöngekezdési idő alapján a zárhangokat, a különböző nyelvállású magánhangzókat stb.). Az újszülött kéthetes korában már képes az emberi hangot más hangoktól — például dobpergés, csengő, egyéb zajok —, illetve az emberi beszédet más „emberi" hangmegnyilvánulásoktól elkülöníteni (vö. Clark— Clark 1977. 376). (Közismert, hogy a női, elsősorban az édesanya hangja megnyugtató hatással van a síró újszülöttre.) Általánosan elfogadott nézet, hogy a csecsemő a szupraszegmentális jelenségekre (dallam, hangsúly, tempó, hangerő, ritmus, hangszínezet) reagál először ; ez teszi lehetővé számára például a megszokott (hallott) anyanyelvtől eltérő idegen nyelvi hangzás felismerését (Kassai 1979). Kéthónapos csecsemők már az emberi hang emocionális változásait is érzékelik (Clark—Clark i. m. 378). Az újabb kísérleti eredmények szerint a szupraszegmentális jelenségek felismerése a beszédpercepció fejlődésében nem elsődleges. Mind a szegmentális, mind a szupraszegmentális szint percepciója egyformán korai (Clark—Clark i. m. 380—4). Más nézet szerint nem is az a kérdés, hogy mi az elsődleges a felismerésben, hanem az, hogy milyen viszony van a szegmentális és a szupraszegmentális információ között a csecsemő, illetve a kisgyermek számára (Eilers 1980. 35). Feltehetően a csecsemő mindkét szint — korlátozott — megkülönböztetésére és azonosítására egyidejűleg képes ; tény azonban, hogy a beszédmegértés fejlődésében a szupraszegmentumok felismerése megelőzi a szegmentumokét, tehát a beszéd-