Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: Szemantika vagy pragmatika? [Semantics or Pragmatics?] 5
20 KIEFER FERENC iskolák a jelentést alapvetően pragmatikainak tekintették, jellemzését vagy az illokúció felől (Austin, Searle), vagy a perlokúció felől (Grice) közelítették meg. Ezért bár a jelentés pragmatikai aspektusairól lényeges dolgokat tudtak mondani, a nyelvi jelentés egészéről mégsem nyújtanak adekvát képet. Ha különbséget is tettek konvencionális és nem konvencionális jelentés között (mint például Searle), a konvencionális jelentést a nem konvencionális jelentés oldaláról vizsgálták. És különben is, a két jelentés nem választható el élesen egymástól, mivel már a konvencionális jelentésnél is döntő szerephez jutnak a háttérismeretek. A jelentésleírásnak tehát nem lehet egy külön szemantikai és egy külön pragmatikai szintje. A logikai iskolák a jelentést az igazságfeltételek segítségével kísérlik meg leírni. Bár a formális logika minden kétséget kizáróan igen sok fontos jelentéstani kérdés tisztázásához járult hozzá, az igazságfeltételeken alapuló jelentésleírás mégsem mindenható. Mint ahogy arra rámutattunk, a logikai módszerek egy sor fontos természetes nyelvi jelentéstani kérdésnél felmondják a szolgálatot. Éppen ezért, ha az nem is állítható, hogy ami igazságfeltételek segítségével leírható, az a szemantikához tartozik, ami pedig nem, a pragmatikához, annyi nyilvánvalóan áll, hogy ami igazságfeltételek segítségével leírható, az a szemantikához tartozik. A nyelvi jelentésnek jelentésrelációk segítségével történő meghatározása ugyan járható útnak látszik, de a szó szerinti jelentés nem azonosítható a kontextus-mentes jelentéssel és így a szemantika sem tekinthető a kontextusmentes jelentéssel foglalkozó tudománynak, hacsak nem akarjuk a szemantika tárgyát a logikai jelentés vizsgálatára korlátozni. A „több lépcsős" megközelítés látszik pillanatnyilag a legadekvátabbnak annál is inkább, mert integrálni képes a többi iskolák hasznosítható módszereit, eredményeit. A pragmatikát célszerű a kommunikációs jelentés aspektusaival foglalkozó tudománynak tekinteni. (b) Fontos rámutatnunk arra, hogy nem minden a szemantikához nem sorolható kérdés tartozik eleve a pragmatikába. Az, hogy mit tartunk pragmatikai kérdésnek, csak egy pragmatika-elmélet segítségével határozható meg éppúgy, mint hogy a szemantika tárgyát is egy szemantikaelméleti koncepció alapján tudjuk meghatározni. Például a különféle társadalmi előítéletek nyelvi lecsapódásának vizsgálata csak akkor tekinthető pragmatikai kérdésnek, ha ezt a kérdést el tudjuk helyezni pragmatikaelméleti koncepciónkban. (c) Habár a szemantika vagy pragmatika körül zajló vita még korántsem fejeződött be és még igen sok a tisztázatlan kérdés, a szemantika kutatói között általános konszenzus, hogy egy szematikaelmélettől a következőket kell megkövetelnünk : (1) a mondat szemantikai jelentését le kell tudnunk vezetni a mondat szintaktikai szerkezete és a mondat összetevőinek szó szerinti jelentése alapján (Frege-féle elv).21 (2) Az elméletnek, többértelmü mondatok esetén, előre kell jeleznie e többértelműséget. (3) Az elméletnek el kell tudnia különíteni a szemantikailag deviáns mondatokat a szemantikailag jól formált mondatoktól. (4) Az elméletnek jellemeznie kell tudnia mindazokat a jelentésrelációkat, amelyek természetes nyelvi mondatok között fönnállnak. (5) A szemantikai jelentés konvencionális, tehát nem lehet a beszédhelyzet függvénye. 21 Természetesen azzal a fontos kiegészítéssel, hogy a szó szerinti jelentés meghatározásánál a neutrális kontextusra (máskép : „háttérre" vagy ,,háttérismeretek"-re) szükség van.
