Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: Szemantika vagy pragmatika? [Semantics or Pragmatics?] 5

18 KIEFER FERENC és a sort még folytathatnánk. A (9) (a) —(f) mondatok mindegyikében a „vág" ige másfajta tevékenységre utal, sokszor másfajta eszköz használatát implikálja : a fát baltával vagy fejszével „szoktuk" vágni, a tortát késsel, a füvet kaszával, sarlóval vagy fűnyírógéppel, a hajat ollóval vagy haj nyíró géppel a körmöt körömollóval, a hagymát késsel. Mármost nemigen mondanánk azt, hogy a „Péter vágja a fát" tényállás igaz, ha azt látjuk, hogy Péter a kaszával végez vágó mozdulatokat : tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy kaszával nem lehet fát vágni. Vagy : az „Anna vágja a tortát" tényállást sem tartanánk igaznak akkor, ha Anna, mondjuk, fűnyírógéppel megy neki a tortának. A következtetés tehát világos : a szó szerinti jelentés nem lehet kontextusmentes. Példáink azonban azt is mutatják, hogy sok esetben az igazságfeltételek sem fogalmazhatók meg háttérismeretek nélkül. A szemantika és a pragmatika megkülönböztetése ennek következtében semmiképpen sem alapulhat a „kontextus-mentes jelentés" és a „kontextustól-függő jelentés" fogalmakon.19 Eddigi fejtegetéseinkben abból indultunk ki, hogy van egy szemantikai szint és arra épül rá egy pragmatikai szint. Elképzelhető azonban egy „többszintes" megközelítés is (vö. Bierwisch 1979). A (9) (a) —(f) példák ugyanis nemcsak azt mutatják, hogy a mondatok értelmezésénél szükségünk van háttérismeretekre, hanem azt is, hogy a „vág" igének lehet egy vagy több alapjelentése is. Jó közelítéssel azt mondhatjuk, hogy ez az alapjelentés a (9) (a), (9) (b) és ( 9) (f) mondatokban a következő : „szilárd anyagot éles eszközzel több részre választ". A (9) (c), (9) (d) és (9) (e) mondatokban a „vág" alapjelentése valami ilyesfále : „szilárd anyagot éles eszközzel megrövidít". Avval a kérdéssel, hogy ez a két alapjelentés nem vezethető-e vissza egy közös alapjelentésre, itt most nem foglalkozhatunk. Manfred Bierwisch szóhasználatát követve nevezhetjük az alapjelentést logikai jelenté snek vagy logikai formának. A logikai jelentés absztrakció eredménye és tiszta formájában általában nem jelenik meg a mondatokban. A mondat jelentést megkapjuk, ha a logikai jelentést azokkal a háttérismeretekkel egészítjük ki, amelyeket a szóban forgó mondat felidéz, „aktivál". A szó szerinti jelentés tehát olyan függvénnyel állítható elő, amelynek argumentumai a logikai jelentés és a releváns háttérismeret. Ez a megállapítás azonban még finomításra szorul. A „vág" igének van ugyanis metaforikus használata is : (10) (a) Annának jól vág a nyelve, (b) Zsuzsának vág az esze. Ezekben a mondatokban nem a ,,vág" szó szerinti jelentése szerepel : a nyelv szó szerinti értelemben nem éles szerszám, az ész pedig nem is „fizikai tárgy". A „vág" ige nem megszokott környezetben áll, sőt azt is mondhatjuk, hogy ellentét van a „vág" szó szerinti jelentése és egyik „argumentuma" között. A metaforikus jelentés tehát olyan függvénnyel állítható elő, amelynek egyik argumentuma a szó szerinti jelentés, a másik pedig a szokatlan környezet által aktivált háttérismeret. Bierwisch a szó szerinti jelentés meghatározásánál neutrális kontextu sról, a metaforikus jelentés levezetésénél pedig nem neutrális kontextu sról beszél. 19 Ezért nem mondhatjuk azt sem, hogy a szemantika a mondat jelentésével, a pragmatika pedig a megnyilatkozás jelentésével foglalkozik.