Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Sebestyén Árpád: Kálmán Béla hetvenéves 3

Kálmán Béla hetvenéves 1. Kálmán Béla 1913. február 28-án született a Sopron megyei Lakompak községben. Alig 14 éves volt, amikor erdőmérnök édesapja meghalt, nyolcgyermekes családot hagyva hátra. Középiskoláit Szombathelyen végezte, majd a budapesti egyetem francia—német szakára iratkozott be. Később a németet elhagyva a magyar szakot vette fel. Az Eötvös Kollégiumban Gombocz Zoltán tanítványalett, az ő hatására kezdett foglalkozni finnugor nyelvészeti kérdésekkel. Még egyetemistaként egy egész évet tölthetett ösztöndíjasként Észtországban. 1936-ban szerzett magyar—francia szakos tanári oklevelet. Végzés után különböző gimnáziumokban tanított, legtovább az Érsekújvári Állami Gimnáziumban (1939—44). Három háborús év, katonáskodás és hadifogság után a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán dékáni titkári állást kapott, s egyben lehetőséget arra, hogy megbízott előadóként nyelvészeti órákat is tartson. 1949-ben a Nyelvtudományi Intézet munkatársa lett, majd 1952-ben kinevezést nyert a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Finnugor Nyelvtudományi Tanszékére tanszékvezető egyetemi tanárnak. Bárczi Géza Budapestre távozásával ekkor kapott külön státust az egyetem finnugor tanszéke (vö. Jakab L. : MNyj. 22 : 81 — 93 ; Keresztes L. : MNyj. 22 : 95—105). Kálmán Béla élete, munkája ettől kezdve szorosan összeforrt a tanszékkel, a karral, az egyetemmel és Debrecen városával. 2. Kinevezésekor még nem volt 40 éves, de már sokszínű, jelentős kutatási tevékenység állt mögötte. Finnugrisztikából már 1938-ban bölcsészdoktori címet szerzett „Obi—ugor állatnevek" című értekezésével (MNyTK 43. sz. Budapest 1938). írt a finnugor őshaza kérdéseiről, a denevér vogul nevéről, Reguly Antal munkásságáról, a finn és az észt nyelvújításról, az obi—ugor madárnevekről stb. Az akadémia megbízásából 1949-től intenzíven dolgozott Munkácsi Bernát vogul népköltési gyűjteményének kiadásra való előkészítésén. A magyar nyelvjáráskutatás terén is szép eredményeket ért el. Kiemelhetjük ,,A bősárkányi gyékényszövés és szókincse" című munkáját (Magyar Nyelvjárási Tanulmányok 2. sz. Budapest 1942. 201.), illetőleg „Nyelvjárási gyűjtésünk múltja, mai állapota és feladatai" című értékes helyzetfelmérését (Néptudományi Intézet. Budapest 1949). Bekapcsolódott a magyar nyelvatlasz Bárczi Géza által irányított előmunkálataiba is, 1951-ben pedig megjelent „A mai magyar nyelvjárások" című egyetemi tankönyve (Tankönyvkiadó, Budapest 1951. 35 1.). Számos nyelvtörténeti cikke, szófejtése is megjelent : hány, hatag, Veresztvény (1944), lódarázs, gödő (1947), geburnus, pipöUe, hars (1949), 1*