Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Gósy Mária: Gerhart Lindner: Grundlagen und Anwendung der Phonetik 221

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 221 pozitív választ vagy bizonyítékot sürgető (conducive) kérdések egy változata. Ch. Ruhl a megtöri a jeget kifejezésről mutatja ki, hogy az angolban valójában csak jég összetevője szerepel átvitt értelemben, majd ezen átvitt értelem kialakulásának elméleti lexikológiai elemzését adja. Ő is, és a recognize és reálize (mindkettő kb. 'felismer') jelentését elemző U. Bäcklund is gazdagon adatolja állításait. C. Eble az ivásra, kábítószerfogyasztásra és iskolai feladathelyzetekre vonatkozó szlenget vizsgálja, s megállapítja, hogy a ROMBOLÁS szemantikai mezője szinte kimerithetétlenül produktív forrás mindhárom számára. R. Franklin és P. Bunte a déli paiut hangsúly klasszikus sapiri leírását gondolja újra a metrikus fonlógia keretében. J. Morreall a Ross—Sadock-féle performatív elemzés részleges felélesztésével kísérletezik. Az óangol nominális szintagmával foglalkozik egy-egy cikk M. Cummingstól és J. Collinstól; a spanyol aspektust L. Studerus, a brazíliai portugál jelentő- és kötőmódjainak megoszlását és funkcióját J. Sternberg-Costa, az olasz prepozíciós infinitivuszokat J. Vizmuller tárgyalja. Ehhez hasonló megszokottan nyelvészeti témák mellett egy-két furcsaság is található ebben a tömbben: B. Dubois például arról ír, hogy az állatkísérleteikről beszámoló kutatóorvosok milyen nyelvi manőverekkel igyekeznek elkerülni azt, hogy kegyetleneknek látsszanak, D. Tyma pedig arról, hogy Patty Hearst perének jegyzőkönyvei szerint az ügyvéd mennyiben fogalmazza másként a kérdéseit, ha saját tanújához és ha az ellentanúhoz szól. Alkalmazott nyelvészetinek neveztem a harmadik tömböt; a szerkesztők valójában ökológiainak nevezik, nyilván a nyelvészetnek társadalmi- és tudomány környezetébe való illeszkedésére utalva. Mindenesetre itt kapott helyet néhány kétnyelvűséggel és nyelvszociológiával foglalkozó munka. A. Melby a gépi fordítás helyzetét tekinti át, L. Williamson pedig gyakorlati tanítási tapasztalatokon alapuló nagy cikket közöl az angol helyesírás tényezőiről. Végül, ennek a tömbnek is van magyar vonatkozása: K. Géfin László számol be azokról a műfordítási problémákról, amelyekkel úttörő vállalkozása, Ezra Pound Cantosának magyarítása során szembekerült. SZABOLCSI ANNA Gerhart Lindner: Grundlagen und Anwendung der Phonetik Akademie-Verlag, Berlin 1981. 382 1. Gerhart Lindnernek, a berlini egyetem fonetika professzorának 1969-ben jelent meg az,, Einführung in die experimentelle Phonetik" és 1975-ben a „Der Sprechbewegungsablauf — Eine phonetische Studie des Deutschen" című tanulmánykötete. Legutóbb kiadott könyve, ,,A fonetika alapjai és alkalmazása" összefoglaló mű, amely részben az előző munkákon alapszik, részben új szempontokat érvényesít, új résztémákat és új eredményeket tartalmaz. A szerző hét nagy témakört dolgoz föl, amelyek több bontásban különálló címeket viselő alfejezeteket tartalmaznak. A hét téma a. következő: 1. Bevezető áttekintés — Alapfogalmak (1—44), 2. Beszédprodukció (44—100), 3. Beszédpercepció (100—147), 4. A beszédlánc akusztikai struktúrája (147—200), 5. A beszéd egysége és rendszere (200—267), 6. Szupraszegmentális struktúrák (267—315), 7. A kommunikációs folyamatok kialakulása és fejlődése (315—356). A szerző — az általában több szakember tanulmányaiból összeállított kötetekhez hasonlóan — a fonetika tudományszakának csaknem a teljes áttekintésére, érintőleges vagy beható feldolgozására és gyakorlati alkalmazásainak leírására vállalkozott. Mint említettem, Lindner munkája nem előzmény nélküli; az olvasó jól képzett, a szaktudományt kiválóan ismerő szerző könyvét tartja a kezében. A tanulmánykötet a fonetika történetének ismertetésével kezdődik, a görögök első hangrendszerezésétől kiindulva — a jelentősebb állomások érintésével (mint amilyen Kempelen Farkas tevékenysége) — az 1975-ös fonetikai világkongresszus témaköreinek bemutatásáig. A történelmi áttekintést a kommunikációs folyamat egészének a jellemzése követi. A fonetikát mint önálló tudományszakot több oldalról, szociológiai, pszicholingvisztikai, nyelvészeti stb. szempontból közelíti meg. A szerző nagy érdeme, hogy pontos definícióját adja a modern nyelvészeti fonetikának, s ezzel lehetővé válik, hogy egyértelműen kijelölje a helyét a nyelvtudományon belül, és megvilágítsa sajátos — ós a korszerű fonetikában egyszerűen nélkülözhetetlen — kapcsolatát a társtudományokkal (orvosi— fiziológiai, filozófiai, technikai stb. területek). A továbbiakban a hangtan általánosnak nevezhető kérdéseit (a beszéd és az írás kapcsolatát, a beszélő egyéni és az adott nyelv hangrendszerének általános jegyeit, a szakfonetika és az általános fonetika kapcsolatát, a fonetika metodológiai kérdéseit, a kutatási irányokat, a kísérleti fonetika problémáját stb.) tekinti át.