Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Szentgyörgyvári Artúr: Nyelvészkongresszus Tokióban 150

156 SZEMLE - ISMERTETÉSEK nagy munkát végzett, mikor a 220 szekcióelőadást kb. kétszer annyi javaslatból kiválasztotta. A kongresszusi tapasztalat azt mutatta, hogy bevált az az információáramlási modell, melynek keretében a japánok megszervezték a nyolcvanas évek nyelvészetének áttekintését. 7. A Kongresszus záróülésén a nyolc plenáris ülés elnöke (Akira Ota, Henk van Riemskijk, Frank R. Palmer, Viktória Fromkin, Herbert Penzl, Thomas V. Gamkrelidze, Walburga von Raffler-Engel, Werner Winter) számolt be az előadásokról. Ezután következett a CIPL elnökének Robert H. Robiiisnak és a Kongresszus főtitkárának, Kazuko Inouenak az összefoglalója. Dr. Robins megállapította, hogy mindenkinek volt lehetősége arra, hogy beszéljen arról, amihez legjobban ért, illetve ami legjobban érdekli. Megelégedéssel emelte ki, hogy nem hangzott el olyan állásfoglalás, amely egy elmélet vagy egy módszer kizárólagos uralomra juttatását támogatta. Inoue főtitkár, aki a kongresszusi előadások és műhelyviták előzetes anyagának ismeretében látogatta az előadótermeket, megállapította, hogy a régebben kezdődött részterületi differenciálódás és a kutatások újabb területekre terjesztése mellett, fokozódott az érdeklődés az alkalmazási lehetőségek vizsgálata iránt. A részdiszciplinák kölcsönhatásában pedig ez a kongresszus is az integrálódási folyamat jeleit mutatja. Bár ezek a megállapítások feltűnően új elemeket nem tartalmaztak, a résztvevők örömmel vették tudomásul, hogy a tokiói CIPL kongresszus is megerősítette a tapasztalatot. Teljes és pontos képet úgysem lehet kapni a találkozó munkájáról a 13. kongresszus anyagának 1983-ban esedékes publikálása előtt. 7.1. A találkozó jellemzéséhez meg kell még említeni, hogy a legnagyobb meglepetést a fiatal japán nyelvészek nagy érdeklődése keltette. Ebből adódott, hogy a nemzetközi nyelvészkongresszusok történetében először volt a hallgatóság háromnegyed része ázsiai. Az előadásokat tekintve pedig határozottan több volt az amerikai ihletésű témamegközelítés, mint az európai. Főleg azért, mert sok európai és japán előadó vette át az amerikai stílust. Ennek egyik követ kezményeként sokan leszűkítve vették figyelembe a háttérirodalmat. Nem egyszer ez indokolható volt. Amikor azonban különböző megközelítési módok egyeztetésére volt szükség, segíthette volna a megoldást az előzmény-viták ismerete. Az idősebbek ilyenkor Roman Jakobsonra emlékeztek, akinek halálhíre a Kongresszus alatt terjedt el Tokióban. Hosszú időn át Roman Jakobson volt egyike azoknak a nagy nyelvészeknek, akik a CIPL-kongresszusokon széles látkörükkel és tapintatukkal megtalálták a nézőpontok egyeztetésének lehetőségét. Tény, hogy az idősebb európaiaknak és a hozzájuk közel álló harvardiaknak lett volna olyan feladatuk Tokióban, amilyent régebben Roman Jakbson látott el nemzetközi nyelvészkongresszusokon. Sok volt az európai erudícióra vágyó fiatal ázsiai. Nagyobbára a matematikai nyelvészet iránt érdeklődtek ugyan, de látni akarták azt is, hogy hogyan egyeztethető N. Chomsky generatív-transzformációs nyelvészete az empirikus nyelvvizsgálattal. Eugnius M. Uhlenbeck, a CIPL főtitkára, ki az első (hágai) nemzetközi nyelvészkongresszus szervezőjének, a nagy holland nyelvésznek, Christianus Cornelius Uhlenbecknek nevét viseli, húsz évvel ezelőtt meggyőzően mutatta ki, hogy Noam Chonsky nyelvészete nem léphet a nyelvi valóság vizsgálatán alapuló nyelv-