Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Terts István: Mohammad Ali Jazeyery–Edgar C. Polomé–Werner Winter (szerk.): Linguistic and Literary Studies in Honor of Archibald A. Hill 469

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 469 tótágas-fonológia nem regeneratív, hanem degeneratív. Mégsem haszontalan megismerkednünk vele, hiszen az efféle zsákutcák bejárása nélkül nem haladhatnánk előre egy minden szempontból kielégítőnek bizonyuló fonológiaelmélet felé. SIPTAR PÉTER Hivatkozások CHOMSKY, NOAM—MORRIS HALLE (1968), The Sound Pattern of English. Harper and Row, New York. LEBEN, W. R. —O. W. ROBINSON (1977), 'Upside down' phonology. Language 53 : 1 — 20. ROBINSON, O. W. (1977), Abstractness in a phonological parsing model. A LSA 1977. december 29-i ülésén elhangzott előadás szövege. Kézirat. ROBINSON, O. W. (1980), Rule ordering in a parsing model of phonology. In : GOYVAERTS, D. L. (szerk.), Phonology in the 1980's. E. Story-Scientia, Ghent. 119-139. Mohammad Ali Jazayery—Edgar C. Polomé—Werner Winter (szerk.): Linguistic and Literary Studies in Honor of Archibald A. Hill. Volume I: General and Theoretical Linguistics Peter de Ridder, Lisse 1976. 412 1. 1976 ós 1979 között a hollandiai Peter de Ridder Kiadó gondozásában négy kötetben jelent meg az az emlékkönyv, amelyben tanítványai és kollégái köszöntik az 1972-ben, 70 éves korában nyugalomba vonult Archibald A. Hillt (I. General and Theoretical Linguistics. 412 1., II. Descriptive Linguistics. 363 1., III. Historical and Comparative Linguistics. 3741., IV. Linguistics and Literature, Sociolinguistics and Applied Linguistics. 392 1.). A következőkben az I. kötet vázlatos ismertetésére teszünk kísérletet. Az emlékkönyv mint egész nyilvánvalóan annyival több részeinek, az egyes tanulmányoknak az összegénél, amennyire ezek a tanulmányok tükörként bemutatják az ünnepelt személyiségét, érdeklődósét, tudományos ós pedagógusi munkásságát, hatását. Egyoldalú, szűk érdeklődési körű vagy kevés tanítványt nevelő tudósok, még ha szakterületükön kiválóak is, ritkábban kapnak emlékkönyvet, mint a Hill-szerűek, akiknek a tevékenysége több diszciplína, esetleg több tudomány kereszteződésében folyt, és a kutató tudósi életművel egyenrangú oktatói, szervezői munkásságot tudnak felmutatni. Egy jól szerkesztett, reprezentatív értékű Festschrift éppen azt dokumentálja, hogy a világnézeti, módszertani, vagy csak földrajzi alapon divergáló irányzatok, iskolák, műhelyek „inkompatibilitása", de egyszerűen a kutatók, témák, feladatok, publikációk, konferenciák, szervezetek nagy száma miatt is túlszakosodott és meglehetősen elidegenedett tudományos világban leginkább a kutatás-oktatás-gyakorlat metszéspontjában munkálkodó nagy személyiségek kisugárzása teszi lehetővé, hogy egy-egy szakterület vagy tudomány mégis egészként átélhető ós értelmesen művelhető legyen. Az persze már más kérdés, hogy egy-egy ilyen személyiség és az őt ünneplő kötet a távoli kolléga és az olvasóközönség számára mégsem annyira egészként, hanem egyes tanulmányainak önértéke és hasznossága szerint mérlegelődik. Alighanem ez lesz a sorsa ennek az egy illetve négy kötetnek is. Archibald A. Hill a magyarországi nyelvészetre legföljebb közvetve, Amerikát megjárt nyelvészeken keresztül vagy egyes publikációi, tankönyvei és nem egész életműve révén hatott. Nem közöl tőle dolgozatot az őáltala szerkesztett Linguistics Todayvel azonos című A nyelvtudomány ma (szerkesztette Szépe György, Gondolat, Budapest 1973) c. szöveggyűjtemény vagy a Readings in Modern Linguistics (for Students of English) (szerkesztette András László, Korponay Béla és Stephanides Éva, Tankönyvkiadó, Budapest 1972) c. egyetemi jegyzet sem. Az emlékkönyv első, itt ismertetendő kötetének azonban van egy magyar közreműködője, Antal László (igaz ugyan, hogy az ő tanulmánya azóta magyar fordításban is megjelent a Balázs János szerkesztette Nyelvi rendszer és nyelvhasználat [Tankönyvkiadó, Budapest 1980] c. egyetemi jegyzetben). A kötet — ez természetesen nem meglepő — nem egységes. Az egyik szerkesztő, POLOMÉ Hill-életrajzát, HATTGEN köszöntőjét és a 147 tételt tartalmazó Hill-bibliográfiát az ünnepelt csodás stílusú ós főleg humorú szakmai önéletrajza követi, majd 39 tanulmány következik a szerzők ábécé-sorrendjében. Ez a megoldás sok gondtól megkímélte a