Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Pápay József munkássága 414

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 417 ,, . . . a gyűjtemény megjelenését a külföldi és hazai szaktudósok állandóan várták és sürgették. Pápay pedig csak dolgozott gyűjteményén rengeteg hivatalos elfoglaltsága és kiváló pedagógiai tevékenysége mellett is, — éjtnapot eggyé téve s minden szabad idejét erre áldozva, abban a csendesen váró reménységben, hogy áldozatos lemondásokkal összegyűjtött és feldolgozott életművét teljes egészében még életében nyilvánosságra hozhatja, amely jutalom minden tudóst megillet, akinek nem mártiromságot szánt a sors. őtőle azonban ezt a jutalmat megtagadta ... (i. m. XXIV. 1.)" A két világháború közt az Akadémia pénztelenségére lehetett hivatkozni. 1944-ben Zsirai megindította és Fokos folytatta a Reguly-könyvtár sorozatot, amelyben meg is jelent három kötetben (1944 — 1965) a Pápaytól az ONGy-ben és Fazekastól nem közölt Reguly-anyag az eredeti följegyzésben és nagyrészt Pápay átírásában is magyar és német fordítással. így tehát a Reguly gyűjtötte hősénekek anyaga ki van adva (ONGy 4 ének 4131 sor, OH I 2 ének 4173 sor, II 4 ének 4148 sor, III 2 ének 3768 sor). Összesen tehát 12 hősének 16 220 sorban és 2 medveének 686 + (Fazekasnál) 185, összesen 8731 sorban. Ha azonban megnézzük a Pápay hagyatékának eredeti szöveggyűjteményét, akkor meg kell állapítanunk, hogy abból eddig csak Fazekas Jenő, majd 38 év múlva Erdélyi István törlesztett. Életében Pápay a saját följegyzéseiből csak a következőket adhatta ki: az ONGy-ben (1905) egy 413 sornyi medveéneket és négy istenidéző igét, az Északi-osztják nyelvtanulmányokban (1910) 15 prózai szöveget magyar fordítással 182 lapon. Említett kiadásában (1934) Fazekas közli Pápay magagyűjtötte medveénekeket (4 ének, 1341 sor + 2 eskü-mese 80 prózai sor), valamint Pápay egy néprajzi tanulmányát és a hagyatékáról készített jelentését. Ha tehát az itt felsorolt eredeti Pápay-följegyzések kiadását vesszük tekintetbe, akkor láthatjuk, hogy életében Pápay saját anyagának csak egy csekély részét adhatta ki, és életének utolsó 21 évében egy sort sem. Fazekas Jenő a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság segítségével a Medveénekeket tette közzé 1934-ben. További 38 év múlva indult meg a Pápay-Bibliothek (1972). Első kötetében Erdélyi István közölt négy hőséneket 5802 sorban. A sajtó alá rendező külföldre távozása és halála után a sorozat elakadt. A finn és magyar osztjakológusok helyszíni szöveggyűjtéséből Regulyé (Pápay, Zsirai, Fazekas, Fokos) és Paasonené (Vértes Edit) jelent meg eddig. Karjalainené folyamatban van (Vértes Edit). Arról nem tudok, foglalkozik-e valaki Pápay még igen terjedelmes kiadatlan anyagának sajtó alá rendezésével. Pedig hogy mit veszt vele megjelenéséig a nemzetközi tudomány, arra elég lesz egy rövid felsorolás Fazekas (i. m. XXV—XXXIV) és Zsirai (NyK 49 [1935]: 381 — 390) alapján (leszámítva természetesen a Fazekastól és Erdélyitől közölt anyagot): 5 hősének 6283 sor, számos hősének-töredék, egy bevezető ének (125 sor), három további istenidéző ige, továbbá 20 rege és rege-töredék, mitológiai, néprajzi és egyéb följegyzések. Fazekas szerint (i. h.) Pápay a medveénekeken kívül még három kötetre tervezte eredeti gyűjtéseit. Ezekből egy megjelent, tehát további kettőre van még anyag. Lehetséges, hogy Pápay szövegeinek kiadását részben Karjalainen (FUFA 1 [1906]: 19 — 32) és Steinitz (OVE II, 62—74) kedvezőtlen bírálata késleltette. Pápay az ONGy-ben egy egyszerű, Munkácsiéhoz hasonló írásmódot alkalmazott. Ez nem is lehetett fonematikus, hiszen akkor a fonéma fogalma még ismeretlen volt nyelvtudományunkban. Mondattani, szókincs- és szöveges