Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Kassai Ilona–B. Lőrinczy Éva: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszicho-fiziológiai hátteréről [On the Psychophysiological Background of Hungarian Consonant Clusters] 244
A MAGYAR MÁSSALHANGZÓ-KAPCSOLÓDÁSOK 249 lenek a beszédhangok képzését és észlelését irányító fiziológiai mechanizmustól, hiszen csakis ezen keresztül érvényesülhetnek.4 Oknyomozásunkban ezért feltételezésként abból indultunk ki, hogy minél nagyobb a változás által érintett morfémák száma, annál általánosabb, a nyelvet használó egyéntől kevésbé függő a változás oka. Azokra az eltérésekre kell tehát koncentrálnunk, amelyek területi kötöttség nélkül, igen nagy számú tőmorfémára érvényesek; hiszen ezek — minden valószínűség szerint — a beszédhangok képzését és észlelését irányító mechanizmusok eredményei, végső fokon tehát fiziológiai meghatározottságúak. Kiindulásunkból az is következik, hogy az eddig említett pszichikai és külső okok hatása szükségképpen csak egyes morfémákban vagy a szókincs perifériális eseteiben ismerhető fel. A közismert ZIPF-törvény5 alapján feltesszük, hogy a fiziológiai alapú változásokban kimutatható az ökonómia, tehát a beszédszervek és a hallószervek legalább valamilyen szempontból gazdaságos működtetése ; a pszichikai hátterű, valamint a külső okhoz kötődő változásokban viszont ez a fajta ökonómia másodlagos. És bár a pszichikai és a külső tényezők is a fiziológiai mechanizmuson keresztül hatnak, érvényesülésük eredményeként esetleg az eredetinél több ejtésmozzanatot jelentő, „nagyobb" átmeneteket tartalmazó, ezért „nehezebben" megvalósítható, a gazdaságosság hipotézisének ellentmondó hangsormegoldások is létrejöhetnek. Főképpen ott kell tehát a fiziológiaitól eltérő okra gyanakodnunk, ahol a fiziológiai gazdaságosság nem nyilvánvaló. Az ökonómia és a mennyiségi csökkenés közé, legalábbis a beszédhangok vonatkozásában, nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ha így lenne, anyagunkban kizárólag azokat a változásokat lehetne gazdaságosnak tekinteni, amelyekben a köznyelvhez képest a nyelvjárás kevesebb számú beszédhangot produkál. Márpedig az összes szembenállástípus 37%-ában tapasztalható az, hogy a kny.-hez képest a nyj. oldalon több msh van. Ha az egyes msh hangkapcsolattá alakítása vagy a meglevő hangkapcsolat elemszámának a növelése nem lenne valamilyen módon gazdaságos, a nyelvjárás nem igyekezne ilyeneket kialakítani. Éppen ezt igazolandó választottuk ki részletes elemzésre a kny. egy msh/nyj. két msh-féle szembenállások típusát, amelyből szinte összes eddig említett példánk való. Miben nyilvánulhat meg a gazdaságos működés a beszédképzés területén ?6 A beszédhang határain belül az a gazdaságos, ha létrehozása (1) minél kevesebb képzőszervet és képzőmozzanatot igényel, és (2) ez utóbbiak minél mozgékonyabb szervekhez kötődnek. A beszédhangok sorozatában pedig az a gazdaságos, ha az egymást követő hangok képzésében (1) minél több az azonos képzőszerv ós (2) az azonos képzőmozzanat, tehát minél kevesebb energiaráfordítással és minél rövidebb idő alatt lehet a hangsort kiejteni. Ezt a követelményt a sorban következő hangok 4 A. MARTINET, Économie des changements phonétiques. Bern (é. n.) [1955] 20—22; HEKMAN JÓZSEF, A nyelvi változás belső és külső tényezőinek kérdéséhez. ÁNyT 5: 155—168. 5 G. ZIPF, Human behavior and the principle of least effort. Cambridge—Massachusetts 1949. (Idézi H. HÖRMANN, Psycholinguistics. New York 1971. 83—85.) 6 A kérdés tárgyalásában alapvetően HORGER és ROTTSSELOT idevágó fejtegetéseit vettük figyelembe: HORGER ANTAL, Általános fonetika. Budapest 1929. 112—139; P.-J. RousSEiiOT, Principes de phonétique expérimentale. Paris 1925. 936—968.
