Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Tervonen, Viljo: Szinnyei József első finnországi útja [József Szinnyeis erste Reise nach Finnland] 3

8 TERV0NEN, VILJO Mégis Szinnyeinek is ugyanaz volt a baja, mint a többi magyarnak, és általában a külföldieknek, mert ugyanebben a levélben ezt írja: „A mondattani kérdések közül már régen bajlódom a partitivussal (illetőleg az objectum casusaival), de nem tudok velük tisztába jönni, — s Meurman18 azzal vigasztalt, hogy azokkal senki sincs tisztában." Tanulmányai valószínűleg előrehaladtak, mivel 1879. december 7-én Szinnyei ezt írja: „A mi a mondattani vitás kérdéseket illeti, jó csomó adatot gyűjtöttem az objectum casusaira vonatkozólag, mert ezek bántották leginkább nyelvészeti lelkiismeretemet, s most már ezekkel is jóformán tisztában vagyok."19 De hát nyár volt, Szinnyei meg fiatal. Nem tévesztve útjának legvégső célját szem elől 1879. augusztus 10-én így ír Vääksybol tanárának: „Az »extra Hungáriám non est vita« -féle mondást sohasem tartottam igaznak, de most még kevésbbó tartom annak. Azt előre gondoltam, hogy Finnországban nem lesz rossz dolgom, de hogy ilyen gyöngy-életem legyen, azt álmodni sem mertem volna. Helsingforsban (Helsinki), Tavastehusban (Hämeenlinna), keleti Finnországban csupa mulatságból állt az életem; mikor ide költöztem "Vaäksybe, azt hittem, hogy itt az isten háta mögött halálra unom magamat, — de nagyon csalódtam. Itt is rendkivül kellemes napokat élek; ellátásom olyan jó, hogy jobb se kell, a lakásom nagyon kényelmes (4 szoba), ós a mi fő: igen szeretetre méltó szomszédaim vannak. T. i. itt lakik Meurman sógora, Friberg nyugalmazott lector, kinek felesége igen vidám és beszédes öreg asszonyság, — és náluk lakik Meurman kisebbik (ós szebbik) leánya. Az öreg asszonyság erre a néhány hétre egészen nagynénei gondjai alá vett; minden napra van valami plánuma; ma ide megyünk, holnap meg oda, hol gyalog, hol kocsin, hol csónakon; mindennap 3 — 4 órát töltök az ő körükben, és beszéllek finnül egész arcátlansággal. Ezen kívül sokat olvasok is (csak finnül), mert könyvekkel szintén ellátnak szomszédaim."80 Finnországba való elindulása előtt Szinnyei összeállíthatott valamiféle munkatervet, de aztán tanárához fordult tanácsért. 1879. szeptember 7-én így ír Helsinkiből: „Becses levelét már itt H-forsban kaptam meg, s igen szépen köszönöm, hogy irányt tetszett adni tanulmányaimnak, melyek eddig csak általánosságok közt mozogtak. Eddig csak beszéltem, olvastam, ós jegyezgettem egyet-mást, a mi föltűnt nekem; így Karjaiában, Savóban ós Kangasalában följegyeztem néhány dialektus-sajátságot, — persze nem sokat, s ezenkívül sajátságos szólásokból is van egy kis gyűjteményem, mely mindennap gyarapszik. Ebből láthatja k. Urambátyám, hogy a múlatás mellett hasznos dolgokkal is foglalkoztam. — Tegnap komolyan belekezdtem a finnorsz. dialektusok tanulásába; a mi megszerezhető, azt megszerzem és később (Német országban v. otthon) dolgozom föl; a többi irodalmi készletet itt használom. Csak az a kár, hogy kevés dialektus van eddig ismertetve. — A szótár előkészítését szintén megkísértem, ámbár itt nagy nehézségemre lesz, hogy svédül nem tudok. A finn—német szótárról éppen a Seura utolsó ülésén volt szó. („K. Ervast vezető tanártól a Finn—német szótárhoz való kézirat eleje érkezett be, és e kéziratot O. Donner professzornak valamint B. F. Godenhjelm és I. Krohn lektoroknak ellenőrzésre átadtak.") [Szinnyei idézete a 18 AGATHON MEURMAN

(1826—1909) közíró, újságíró ós államférfi. Kangasalában övé volt a Liuksiala major, amely nem volt messze attól a helytől, ahol Szinnyei a nyarat töltötte. 19 MTA Ms. 4756/192. 20 MTA Ms. 4756/189.