Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Varga László: A magyar névszói állítmány kérdéséhez. [On the Nominal Predicate in Hungarian] 79

A magyar névszói állítmány kérdéséhez Névszói állítmányon az alábbiakban olyan nyelvi kategóriát értünk, amely a hagyományosan elkülönített névszói (nominális) és névszói-igei (nomino-verbális) állítmányokat foglalja magába. Ennek a tág értelemben vett névszói állítmánynak néhány problémájával foglalkozunk. A vizsgált kérdések a következők: 1. Az elnevezések 2. A fordított és megszakított szórendű névszói állítmány 3. A kopula különleges fennmaradása a névszói állítmányban (pl. Van ő olyan magas, mint te) 4. Általános előidejűség kifejezése a névszói állítmányban (pl. Voltam én katona.) 1. Az elnevezések 1.1. Szakirodalmunk háromféle állítmányt különböztet meg a magyar nyelvben: igeit, névszóit és névszói-igeit. Mi most csak a nem-igei állítmányok két kategóriájával foglakozunk. Azt állítjuk, hogy a velük kapcsolatos közkeletű elnevezések reformra szorulnak. Nézzük meg először a nem-igei állítmány kopula nélküli változatát. Ennek leggyakoribb neve a névszói állítmány (MMNyR 2 : 124; MMNy. 239, 240; ŰML 1 : 83; MÉKSz. 33; BALOGH-GÁLFFY-J. NAGY 294; RÁcz-TAKÁCS 210), de az akadémiai nyelvtan egyszerű névszói állítmánynak is nevezi (MMNyR 2 : 80, 484). A kopulás változatot gyakran névszói-igei állítmánynak hívják (MMNyR 2 : 124; MMNy. 239; ŰML 1 : 83; BALOGH—GÁLFFY—J. NAGY 295), bár ennek a fordítottja, az igei-névszói állítmány is előfordul (MÉKSz. 33). Másrészt szokták összetett állítmánynak is nevezni (MÉKSz. 1069; BALOGH—GÁLFFY— J. NAGY 282). Leggyakrabban olyan elnevezésekkel találkozunk, amelyek az „igei-névszói" és az „összetett" elemet is tartalmazzák, más-más sorrendben, esetleg egyik, vagy másik elemet zárójelbe téve, pl. összetett, azaz névszói-igei állítmány (MMNyR 2: 80—1; MMNy. 238), névszói-igei összetett állítmány (MMNyR 2:485), névszói-igei (összetett) állítmány (RÁcz—TAKÁCS 210; MMNy. 239), összetett (névszói-igei) állítmány (FEB 182—2). A kopulás és kopula nélküli változatoknak nem alakult ki közös neve. Mind az akadémiai, mind az egyetemi leíró nyelvtan megemlíti, hogy a szófaji szempontot figyelembe véve mindkét változat voltaképpen névszói állítmány (MMNyR 2 :120; MMNy. 238, 241). Ez azonban csak amolyan „félhivatalos" elnevezés, amelyet címekben hiába keresünk. Közös címszó helyett a két vál-