Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: Rekviem egy életképes magyar hang felett?! (Egy több mint két évszázados per tanulságai) [Requiem über einem lebensfähigen ungarischen Laut?! (Die Lehren eines mehr als zweihundert jährigen Prozesses)] 57

REKVIEM . . . 77 SEBEOK 1966: SEBEOK, T. (szerk.), Selected Writings of Gyula Laziczius. The Hague — Paris 1966. SIMON 1808: SIMON A., Igaz mester a' ki tanítvánait igen rövid idő alatt minden unalom nélkül egsèrré írni és olvasni is megtanítja. Budán 1808. SIMONYI 1905: SOMONYI Zs., A magyar nyelv. Budapest 19052 (1. kiad. 1889). SZARVAS 1873: SZARVAS G., A helyes magyar kiejtés. Nyr. 2: 97—103. SZENDE 1976: SZENDE A., Anyanyelvi kalauz a család számára. Budapest 1976. SZÉPE 1969: SZÉPE GY., AZ alsóbb nyelvi szintek leírása. (Előkészítő dolgozatok A magyar nyelv generatív nyelvtana témaköréből) ÁNyT 6: 359 — 466. SZVORÉNYI 1876: SZVORÉNYI J., Magyar nyelvtan, tanodái s magánhasználatra. Budapest 1876.4 TISZAMARTI 1975: TISZAMARTI A., A zárt e és az ö kérdése. Látóhatár 1975. február. 184-86. TOMPA 1970: TOMPA J. (szerk.), A mai magyar nyelv rendszere. Budapest 1970.2 URBÁN 1978: T. URBÁN I., A kiejtés szerinti (fonetikus) írásmód időszerű kérdései MNy. 74: 217-28. VÁLYI 1798: VÁLYi A., A' magyar nyelvnek grammatikája. Kézirat 1798. Széchenyi Könyvtár Fol. Hung. 612. VARGA 1975: G. VARGA GY., Szándék ós lehetőség. Látóhatár 1975 február. 179 — 80, Magyar Nemzet 1974. november 10. 14. VERSEGHY 1805: VERSEGHY F., A' tiszta Magyarság . . . Pestenn 1805. VERSEGHY 1817: VERSEGHY F., Magyar Ortográfia avagy Irástudomány ... A' Nemzeti Oskolák számára. Buda 1817. VERSEGHY 1818: VERSEGHY F., A' Filozófiának Talpigazságira épített Felelet . . . Budánn 1818. VERSEGHY 1818a: VERSEGHY F., Magyar Grammatika ... A' Magyar Nemzeti Oskolák számára. Budánn 1818. VOSSLER 1904: VOSSLER, K., Positivismus und Idealismus in der Sprachwissenschaft. Eine sprachphilosophische Untersuchung. Heidelberg 1904. ZILAHI 1979: ZILAHI L., Szemben az árral? Magyartanítás 12: 233 — 239. ZOLNAI 1939: ZOLNAI B., Szóhangulat és kifejező hangváltozás. Szeged 1939. Requiem über einem lebensfähigen ungarischen Laut?! (Die Lehren eines mehr als zweihundert jährigen Prozesses) von FERENC KOVÁCS ... Der Autor fragt danach, in welcher Periode der ungarischen Linguistik die phonologisch relevanten Züge der Sprauchlaute vorausgeahnt wurden, und wie diese anfängliche Erkenntnis im Laufe der Zeit in der ungarischen Grammatikliteratur bewußt geworden ist. Die so erworbenen Kenntnisse stellt er den Lautnotierungsprinzipien des Association Phonétique Internationale und den Ergebnissen deren Anwendung auf die heimischen Verhältnisse gegenüber (Laziczius). Auf diesen basierend versucht er die phonomatische Relevanz; eines der umstrittensten Elemente des ungarischen Vokalsystems (ë) und aufgrund deren seinen phonologischen Status festzustellen.