Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Tervonen, Viljo: Szinnyei József első finnországi útja [József Szinnyeis erste Reise nach Finnland] 3
SZINNYEI JÓZSEF ELSŐ FINNORSZÁGI ŰTJA előszavában. Ugyanerre célozgatott egy évtizeddel korábban Oskar Blomstedt. Egyesek túlzásnak tartották az ő lelkesedését. A finn színház megalapítója, Kaarlo Bergbom, aki külföldi tanulmányútja során Magyarországon is megfordult, a következőket írja az egyik barátjának Pestről 1879. október 3-án: „Mindig is egy adag szkepticizmus volt bennem, amikor Almberg (Jalava) vagy a megboldogult Blomstedt oly magasztalóan szóltak a magyar viszonyokról, de most hogy magam is láttam, milyen életerő lakozik ebben a népben, meg kell vallanom, hogy ez a legmelegebb csodálatot, a legmélyebbre hatoló vizsgálódást érdemli meg."7 Várva várt vendég volt Szinnyei. Érkezéséről tudtak, mivel Budenz Jalavának írt levelében tavasszal említést tett róla. A vendég megérkezését követően Jalava így ír Budenznek 1879. július 25-én: „Szinnyei július 3-án érkezett ide és 8-án ment el. Fölöttébb szeretetre méltó fiatal ember, ós szerény, értelmes lénye révén rögtön mindenkinek megnyerte a tetszését, akikkel találkozott. Én először a Kaivopuistoban találkoztam vele, ós mivel véleményem szerint rögvest be kellett őt vezetni a helyi szokásokba, nyomban totit8 rendeltem. Arra gondoltam, hogy ha mást nem is lehetne neki megtanítani, legyek legalább a 'toti-mestere'. De képzeld csak meglepődésemet, amikor elmesélte, hogy Koppenhágában már megtanult totit inni. Tehát már ideérkeztekor 'mester' volt, ós nékünk nem maradt más, minthogy fenntartsuk benne a 'totihitet'. Ittunk is minden este ebből az északi italból. Egyébként úgy tűnt, hogy megkedvelte kicsi fővárosunkat, és azon csodálkozott, hogy mi itt ilyen szabadon élünk az orosz befolyástól. Gondolom, jó rokonaink, a magyarok azt hiszik általában, hogy mi az oroszok korbácsa alatt nyögünk — ami azonban éppenséggel nem így van, miként azt te magad is jól tudod. — Szinnyei innen Hameenlinnába Genetzhez utazott, onnan pedig Genetz társaságában Karjalába, és talán még most is arrafelé vannak. Később Kangasalán akar lakni, ahonnan szeptemberben tér ide vissza. — Számomra nagyon érdekes volt, hogy Szinnyeitől szóbeli információkat hallhattam a magyar viszonyokról, mivelhogy Genetzcel nem volt alkalmam találkozni, bár egy hetet itt töltött."9 Jalava rögtön gondviselésébe vette Szinnyeit. Ez az 1879. július 2-án kelt, feleségének írott leveléből is kiderül, aki a gyerekekkel az apósához ment nyaralni. Jalava említi, hogy találkozott Szinnyeivel, és hogy J. R. Aspelinnál járt vele. A levél így folytatódik: „Szinnyei a Seurahuonéba kvártólyozta be magát, de én megparancsoltam neki, hogy holnap költözzön át hozzám arra a néhány napra, amit itt tölt. . . . Tisztességes, szerény ós értelmes fiatalembernek látszik, a maga 22 évével; kicsinyke, helyes fiú. Csak nem gondol Pippi [ez volt felesége beceneve] rosszra, hogy ide hívtam, amikor itt van hely, és hát csak nem eszik sokat?10 " A feleségének írt következő levelében (július 6.) Jalava elmondja, hogy amenynyire csak lehet, figyelmes volt a magyar vendéggel szemben, elvitte vitorlázni, 7 ELIEL ASPELIN-HAAPKYLÄ, Suomalaisen teatterin história. III Helsinki 1909. 18. 1. — A magyar nyelvű levélidézetek nyelvezetén és írásmódján természetesen nem módosítottam. A finnről fordított levelekben a szögletes zárójelek foglaltak az én meg jegyzéseim, magyarázataim. — V. T. 8 A „tóti" leírása: „A meleg víz, cukor és cognac teszik alkatrészeit a toddynak, mely mint neve is mutatja, eredetileg angol ital ugyan, de már emberemlékezet óta uralkodik Finnországban is, és valóságos nemzeti italukká vált a finneknek" (SZINNYEI, Az ezer tó országa. 370). — A totit ma már nemigen ismerik a finnek. 9 MTA Ms. 5447/66. 10 ILONA JALAVA, ANTTI JALAVA. Tavallisen miehen tarina. Porvoo 1948. 205. 1.
