Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Varga János: A pluralitás és konnektivitás a részleges nyelvi szolidaritás jele [cirill] 422
426 VARGA JÁNOS A példákból kitűnik, hogy két személy vagy tárgy együvétartozását mindegyik mondattagon jelzik, s azokat a kapcsolókópző a velük logikai egységet képező szavakkal egy mondattaggá alakítja. Ezt szemléletesen érzékeltető példa: Sz. ni plütkxin-p l ümkxin-xu-milk-7janxt viivunt 'ón apám-anyámölő-ördögkeresni indulok' (ni 'én', p'ütkxin 'apám', p'- a visszaható névmás rövid alakja, -üt- szótő, -k- képző, -xin együttessógi duális képző; p'ümkxin 'anyám', p'- ua. mint az előbb, -ümk- alapalak, -xin együttességi duális képző; -xu- az iyd<C ixunt 'öl' aorisztoszi alak melléknévi igeneve; -milk- 'ördög, gonosz lény', -rjanxt a 'keres, vadászik' határozói igeneve; viivunt 'megy, indulni szándékozik' aorisztoszi alak, melyben az -ivu- képző a cselekvés végrehajtására irányuló szándékot fejezi ki). Ez a mondat szintaktikailag három részre tagolódik; az első: ni 'én', alany; a második: p'ütkxin-p'ümkxin-xumilk-rjanxt 'apám-anyám-ölő-ördögkeresni', célhatározó; a harmadik: viivunt 'indulok', állítmány. Érdekes jelenség, ha két személyhez fűződő cselekvésről van szó, ós a cselekvés aktív alanya elkülöníthető, azon nem teszik ki a kapcsoló-képzőt, hanem csak a vele együtt cselekvő megnevezésen: Sz. p'antyjxin min bürk hunüvünd 'feleségével csak kettesben ólt' (p'- a visszaható névmás rövid alakja, -an% 'nőstény, feleség', -ej- ~ .%. nóvszókópző, főként a rokonsági terminusokban ós névmásokban fordul elő, -xin együttességi duális képző; min 'ketten'; bürk 'csak, bár'; hunüvünd 'élt, volt', aorisztoszi alak). Am. ni p'ütükxe uyrut vid 'ón.apámmal mentem' (ni 'ón'; p'ütükxe 'apámmal', p'- a visszaható névmás rövid alakja, -ütük- alapalak, -xe együttességi duális képző; uyrut 'együtt' az uyrud 'együtt van valakivel' határozói igeneve; vid 'ment, megy' aorisztoszi alak). Ilyen esetekben a kapcsoló képző társhatározói funkciót tölt be. A társhatározói eset kialakulása felé tett jelentős lépést mutat. Az együttességi duálissal és a társhatározóval összefüggésben felhívja magára a figyelmet az instrumentális eset ragja: -kir cv -kis. Csak annyiban tér el az előzőktől, hogy vóghangzója a konnektivitást kifejező -n helyett r ~ s. A -ki- elem azonosítható a komitativus duális és a társhatározó -ki- elemével. Az -n helyébe lépő -r ~ -s hatására az adott szóban kifejezett fogalom elveszti konnektivitását, a cselekvés részeséből annak tárgyává válik. Az együttességi képzővel való kapcsolatára utal, hogy a nivhben az instrumentálisnak „valaminek/valakinek a segítségével csinál valamit" jelentése is van.10 Az -sj-r névszói eszközképző genetikailag azonos a cselekvés tárgyra irányultságát jelölő -rj-z igei képzővel.11 Indokoltnak látszik megemlíteni, hogy a műveltetéssel rokonszerű kauzativitást a többesjelhez és a komitativusi képzőkhöz nagyon hasonló -ku ~ -gu morfómával fejezik ki. Ezt a főmondat állítmánya akkor veszi fel, ha az általa jelölt cselekvés két személyhez fűződik, s azt az egyik kezdeményezésére (ösztönzésére, parancsára, engedelmével, Örömére, elképzelése szerint) a másik végzi: Am. if vid 'ő ment'; Am. if nax vigud 'ő engem menesztett/küldött.' Jogos a megállapítás: ,,a kauzatívum mutató konszonans eleme közel áll a komitativus hasonló eleméhez, ami bizonnyal nem véletlen. Ezt az igealakot társas-kauzatív alaknak kellene nevezni."12 10 KREJNOVICS, HHBXCKHM (rHjiflijKHH) «3biK. H3HKH H nHCbiyieHHocTbHapoÄOB Ceßepa. III. MocKBa—JleHHHrpaA 1934. 198. "PANFILOV: i. m. I, 41-43, II, 16-17. 12 KREJNOVICS, HHBXCKHÍÍ ÍÖMK. H3MKH A3HH H AtJjpHKH. III. MocKBa 1979. 314.
