Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Hunyadi László: A magyar fókuszképzés egy újabb esete [A New Case of Hungarian Focusing] 402

NYELVÉSZETI ADALÉKOK A CIGÁNYSÁG ŐSTÖRTÉNETÉHEZ 413 kermo 'féreg' < Termi (T 3438), Jcir 'hangya' < klta (T 3193), mäc 'légy' < maksikä (T 9696), pisom 'bolha' < *prisu (T 9029), sap 'kígyó' < sarpa (T 13271). Szintén tartósan megmaradt valamennyi cigány nyelvben a korai (örmény, ill. iráni) grast 'ló' jövevényszó. A haszonállatok, ház körüli állatok és rovarok névanyagának gazdagsága a halászat-vadászat területére tartozó állatnevek szegénységéhez viszonyítva azt mutatja, hogy a nyelv megőrizte a közvetlen tapasztalatból nagy gyakorisággal ismert fogalmak neveit, tehát a nyelvből jelenleg hiányzó szavak, ill. fogalmak a régebbi múltban sem voltak fontos tényezőként jelen a cigányok őseinek társadalmi-gazdasági életében. III. Kézművesség területéről két cigány ige (főnév nem) vezethető vissza közvetlenül megfelelő óind szóra: khuvél 'sző, fon' < guphati (T 4205) és katel 'fon' < kartati (T 2855). Ez utóbbi igéből cigány különnyelvi képzés a katli 'orsó' szó. A későbbi időben sok helyen folytatott kovácsmesterség terminológiája nem indiai eredetű a cigány nyelvben. Mindössze három fém neve származik óindből: somnakaj 'arany' < suvarnaka (T 13519), rup 'ezüst' < rüpya (T 10850), sastri 'vas' < sasira (T 12367). A többi fém neve iráni, örmény és görög eredetű, a kovácsmesterséghez szükséges szerszámok neve görög és délszláv eredetű. Azonban megjegyzendő, hogy a szerszámnevek kevésbé egységesek a különböző cigány nyelvjárásokban, mint az anyagnevek. Az anyagnevek közül iráni eredetű: aspin 'acél' < avsin, örmény: arcic 'ón, ólom', görög: charkom < %áQ>t<o[jLa, moliv 'ólom' < fioXvßi. Az eszközök közül a legtöbb cigány nyelvjárásban megvan az örmény eredetű pisot 'fújtató'. Valamennyi nyelvjárás őrzi a,peta!o 'patkó' görög kölcsönszót f< néraXo). A fogót viszont a magyar cigány nyelvjárás görög kölcsönszóval (silabisto), SLZ oláh cigány nyelvjárás délszláv szóval (kljaëto), a német cigány német szóval (canga) jelöli. Az üllő neve magyar cigányban görög eredetű (amoni < a/ióvi) az oláh cigány egyéb (délszláv vagy román) jövevényszavakat használ (dopo, kovanca). A reszelő görög eredetű kölcsönszava (rin < qíva) a magyarországi nyelvjárások közül csak az oláh cigányban van meg. A kalapácsot minden nyelvjárás más kölcsönszóval jelöli: magyar cigány sviri (< görög acpvQÍ), oláh cigány cokano (< román ciocan), német cigány hamro (< német Hammer). A szeget az oláh cigány görög (karfin < KaqcpL), a magyar cigány délszláv (klinco < klinac), a német cigány német (niglo < Nagel) jövevényszóval nevezi meg. A délszláv vignja 'kohó' megvan az oláh cigányban és a fódozó nyelvjárásban, kiveszett a magyar cigányból (egykori megléte abból állapítható meg, hogy a belőle származó vagy vele rokon nyelvjárások ismerik, míg a többi európai cigány nyelvben ismeretlen). Az öntőmintára román szót kölcsönzött az oláh cigány és a fódozó cigány nyelvjárás (modla), szintén román szóval jelölik egyik legfontosabb kovácsárujukat, a fúrót (fredjelo < sfredel). így a szókincs bizonysága szerint a kovácsmesterséget nem Indiából hozták magukkal a cigányok, hanem a Balkánon sajátították el, sőt még ott sem egységesen, hanem az egyes csoportok egymástól független helyeken és időkben. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a körülmény, hogy habár nem egységesen, de mégis nagy számban vett fel a kovácsmesterséggel kapcsolatos kölcsönszavakat az európai cigány nyelvek többsége. Már találkoztunk azzal a sajátossággal, hogy a cigány nyelv (és élet) általában azokban a kategóriákban gazdagszik újabb fogalmakkal (jövevényszavakkal és természetesen magukkal a jelenségekkel), amelyeknek már nyelvük és kultúrájuk indiai szakaszában is voltak előzményei, csírájukban megvoltak már Indiában, vagy na-