Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Varga László: A magyar intonáció funkcionális szempontból [Hungarian Intonation – from a Functional Point of View] 313

A MAGYAR INTONÁCIÓ FUNKCIONÁLIS SZEMPONTBÓL 315 Az anyanyelvi beszélő-hallgató egy prozodéma számtalan fonetikai változatát gyakorlatilag mégis „azonosnak" tartja, mert intuitive tudja, hogy eltéréseiknek nincs funkcionális jelentősége. A funkcionális közösség mellett fonetikailag is van valamilyen hasonlóság egy prozodéma megvalósulásai között, ez a fonetikai közösség különbözteti meg őket egy másik prozodéma megvalósulásaitól. Mindezeket figyelembe véve, a prozodómák fonetikai tartalma, a megvalósulásaikban tapasztalható fonetikai közösség alapján, globálisan jellemezhető. Az a kutatás, amely a prozodémák konkrét megvalósulásaira és az ezeket kísérő jelenségekre irányul, az intonáció fonetikai szempontú kutatása. Ez a valóságos beszédben talált intonációs jelenségekkel foglalkozik az artikulációs szervek működése, az akusztikai jegyek és az érzékelés szempontjából. 1.2. Az intonáció funkcionális szempontból A prozodémák absztraktumok, amelyek úgy viszonyulnak fonetikai megvalósulásaikhoz, mint a fonémák a beszédhangokhoz, mint a típus a példányhoz; ós hasonló módon tárhatók is fel, mint a fonómák: minimális pár technikával. Ennyiben a prozodómák fonológiai egységek, az értelmi funkciójukra ós disztribúciójukra tekintettel lévő kutatásuk pedig az intonáció fonológiai vizsgálatával azonosítható. Bizonyos érvek azonban amellett szólnak, hogy inkább funkcionális szempontú, mint fonológiai kutatásról beszéljünk. Amíg a fonémák a szóval (illetve morfómával) állnak kapcsolatban (szavak, illetve morfémák jelentését különböztetik meg), addig a magyar prozodémák a szószerkezet és a mondat szintjén relevánsak. Másrészt: ha egy szó egyik fonémáját egy másik fonémával felcserélem, akkor — a szabad variáció, pl. fel - föl ritka eseteit leszámítva — egy más jelentésű szót (pl. fal), vagy értelmetlenséget (pl. *fol) kapok, de az ilyen csere sohasem eszköz arra, hogy különböző attitűdöket, érzelmeket fejezzünk ki. Ezzel szemben a prozodémák felcserélése néha csak attitudinális különbséget, de nem jelentésbeli különbséget okoz. Például, értelmi funkciójuk alapján elkülöníthetjük az eső ós az emelkedő-eső dallamot, mert jelzik, hogy a Hallgatták hangsor közlés-e, vagy kérdés. Ezért a két dallam két külön prozodéma. Csakhogy ugyanez a két dallamprozodóma a Figyelj ide hangsoron már csak attitudinális árnyalatokat különböztet meg: egyelj ide, ^'^'de! A baloldali érzelmileg semleges felszólítás, a jobboldali viszont olyan felszólítás, amit talán bagatellizálónak lehetne nevezni. Az utóbbi esetben a beszélő egy kis jelentőségű, gyorsan elvégezhető cselekvésre szólít fel, ós azt érzékelteti, hogy ami a cselekvés végrehajtása után, vagy révén történni fog, az lényegesebb, mint a cselekvés maga. Összefoglalva: amíg tehát a fonómák kizárólag az értelmi funkciók szolgálatában állnak, addig a prozodémákról ez nem mondható el. Ebben a dolgozatban a funkcionális elemzés az ún. értelmi funkciókra terjed ki (1. 1.3.). Az intonáció szót az értelmi funkciók alapján feltárt dallam-, hangsúly- és határprozodémák egységére utaló összefoglaló elnevezésként használjuk. A hangszínt, hangfekvést, hangterjedelmet, a tempó és az általa-