Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kassai Ilona: Távhasonulás a gyermeknyelvben [On One Type of Assimilation in Child Languaga] 160

Távhasonulás a gyermeknyelvben A gyermeknyelvvel foglalkozó kutatók előtt közismert, hogy milyen gyakran hatnak egymásra egymástól távolabb (több hangnyi, esetleg szótagnyi távolságban) lévő beszédhangok. Ez a nem szomszédos hangok hasonulásaként ismert jelenség, amelyet a továbbiakban távhasonulásnak nevezek az angol „remote assimilation" (vö. HEFFNER 1952. 189) és a francia „assimilation à distance" (1. pl. ROTJSSELOT 1924. 982) terminusok mintájára, annyira általános, hogy a gyermeki megnyilatkozásokat figyelmesebben hallgató nem nyelvésznek is feltűnik, csak éppen nem tudja szabatosan megnevezni. Nagy számban fordulnak elő olyan alakok mint [boba:n] 'banán' helyett, [opupo] 'apuka' helyett, [numi] 'cumi' helyett, [sy:s0:sobo] 'fürdőszoba' helyett stb. A hasonult alakok tömeges előfordulása, a jelenség több megfigyelő által való közlése arra utal, hogy bekövetkezése szabályszerű. Ezt erősítik idegen nyelvre vonatkozó cikkekben más szempontból közölt szórványpéldák is (vö. MARTINET 1977. 108; MALMBERG 1971. 60; AVRAM 1962, valamint CRTTTTENDEN 1978). A távhasonulás a szintén igen gyakori hanghelyettesítéstől több mindenben különbözik: egyrészt nem következik be minden esetben, másrészt nem mindig azonos módon következik be egyazon szóalakban, harmadrészt — és legfontosabbként pedig — a hasonulással létrejött alakokban mindig felismerhető a hangkörnyezet hatása, tehát a szintagmatikus indíttatás, míg a tulajdonképpeni hanghelyettesítések paradigmatikus vezérlésűek: a gyermek hangállományából hiányzó beszédhangot többnyire a rendszerben hozzá legközelebb álló már meglévő hang helyettesíti. A távhasonulást éppen az jellemzi, hogy akkor is bekövetkezik, amikor a gyermek régóta rendelkezik egy bizonyos beszédhanggal, de inkább azt ejti, amelyet a szóalak egésze vagy egyik eleme megkíván. Egy ponton eshet egybe a hanghelyettesítés és a távhasonulás: amikor a helyettesítő hang egyben hasonló is a környezetéhez, pl. a Kati hangsorban a hiányzó [k]-t szabályosan helyettesítő [t] révén [tóti] ejtés jön létre. Az alábbiakban főként két gyermekem, N. F. és N. L. megfigyeléséből, valamint VÉRTES O. ANDRÁS (1955. 21), MEGGYES KLÁRA (1971.17) és A. MOLNÁR ILDIKÓ (1978. 49) közleményeiből, GÓSY MÁRIA szóbeli közléséből és más gyermekek szüleitől gyűjtött adatok alapján, melyeket alant közlök, megkísérlem az említett jelenségben rejlő tendenciák feltárását és a jelenség magyarázatát. (Az adatok mellett szereplő számok az életkorra utalnak, a közlésben az APhI-átírást követem.)