Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)

Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3

TIPOLÓGIA ÉS NYELVTÖRTÉNET 45 4.1. Rokonságilag össze nem függő nyelvek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az affixált birtokos személy-jelölést tartalmazó nyelvekben általában egynél több igei bővítmény személyét jelölő paradigma van; az ige alanyán kívül tárgyának személyét is jelöli (a vizsgált mintában ez alól csak az altáji nyelvek voltak kivételek, vö. I. rész, 1.1.3. pont). Ennek a közeiuniverzális empirikus általánosításnak az alapján feltételezhetjük a tárgyi szuffixumok létezését. A föltételezést mindenképpen erősiti, hogy a magyarban létezik egy vitatott eredetű morféma, a -lak, -lek mely első személyú alanyra és második személyű tárgyra utal, valamint az is, hogy egy másik finnugor nyelvben, a mordvinban (vö. EßceBbeB 1931. 161 — 165) teljes paradigma áll rendelkezésre az alany mellett mindhárom személyű tárgy jelölésére. A tárgyra utaló szuffixumok e szórványos előfordulásait azért volna bajos késői agglutinálódás eredményének fölfogni, mert az agglutinálódás föltételezhető időszakában e nyelvek SOV típusúak voltak, tehát az önálló tárgyi névmás sorrendben megelőzte bennük az igét, így az igéhez tapadása prefixumot kellett volna, hogy eredményezzen. 4.2. A nagyon általános törvények alá történő besorolás bizonyító ereje ugyan általában csekély mértékű, de az előző, konkrétabb érv mellett megemlíthetjük: R. HETZRON A. MEILLBT és J. GREENBERG hasonló állításaira hivatkozva állította fel sémi nyelvészeti anyagra alkalmazva azt a tételt, hogy a rokon nyelvek közül a legheterogénabb rendszert mutató tekinthető általában a leginkább archaikusn a k.24 Az „archaikus heterogeneitás elve" alapján is az föltételezhető, hogy a legváltozatosabb személy-jelölő rendszert felmutató mordvin áll a legközelebb az eredeti, alapnyelvi rendszerhez a jelenleg vizsgált szempontból. 5. A tranzitív és intranzitív alanyt, valamint a tárgyat jelölő igei paradigmák formai megoszlása a tipológiai tények tükrében nominatív és e r g a t í v megoszlást követhet. Ismeretes, hogy ezek a kifejezések főnévi esetrendszerek jelölési mintázatait nevezik meg — egy eléggé „durva" tipológia alapján. Eszerint nominatív az a mintázat, ahol a tranzitív és intranzitív igés mondatok alanya jelölődik azonosan, szemben a tranzitív ige tárgyával, s ergatív az, ahol az intranzitív igés mondat alanya és a tranzitív igés mondat tárgya jelölődik azonosan, szemben a tranzitív igés mondat alanyával. Szemléletesen: Nominativ Ergativ £\© Xsfy 24 R. HETZRON a következőképpen fogalmazza meg a tételt: „If a number of cognate languages each have a system similar to its homologues in the other languages in somé respects, but différent in other respects — unless one can find a clear conditioning factor for differentiation—the relatively most heterogeneous system might be considered the most archaic, the closest to the ancestor, and the more homogeneous ones might be assumed to have arisen as a resuit of simplification" (HETZRON 1976. 93). 'û