Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)

Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3

TIPOLÓGIA ÉS NYELVTÖRTÉNET 43 len olyan mondatrész sem, amely szorosan beletartozik a mondatszerkezetbe.21 Eszerint semmiképpen sem föltételezhető, hogy az ősmagyarban vagy bármelyik ezt megelőző rekonstruálható alapnyelvben az uráli alapnyelvig visszamenően olyan szórendi változat létezhetett volna, amelyben az önálló alanyi, illetve birtokos névmások rendszeresen követték volna az igét, illetve a birtokost. E mondattani érv alapján ki kell zárnunk azokat az alak- és hangtörténeti meggondolásokat is, amelyek az önálló, nem szuffixálódott névmás föltevésen alapulnak, s azokhoz kell csatlakoznunk, akik a szóbanforgó alaktani és hangtörténeti kérdéseket a szintetikus elv keretein belül oldják meg. (GYÖRKÉ 1943; HAJDÚ 1966; ITKONEN 1962; MARK 1929; MÉSZÖLY 1931). A szórendi összefüggések tehát arra utalnak, hogy a személy-jelölés ebben a nyelvcsaládban a rekonstruálható legtávolabbi időszakig visszamenőleg, vagyis egészen az uráli alapnyelvig visszamenőleg szintetikus elvű lehetett, vagyis hogy az önálló névmások agglutinálódása semmiképpen sem lehet későbbi az uráli alapnyelvnél. 2.2. A továbbiakban azt igyekszünk valószínűsíteni, hogy a tárgyalt személy-jelölő paradigmák még az uráli alapnyelvnél is régebbiek. Föl kell tételeznünk, hogy az SOV típusú uráli alapnyelvet egy VSX szeriális típusú korszak előzte meg, s hogy a személyes és birtokos névmások enkliticizálódása, majd agglutinálódása még ebben a megelőző korszakban ment végbe. Ha a névmások a rekonstruálható SOV típusú korszakban nem kerülhettek az igére, akkor azt kell föltételeznünk, hogy e korszakot megelőzte egy olyan időszak, amelyben mind az alanyi, mind a tárgyi névmás rendszeresen az ige után állt, s ennek megfelelően a birtokos szerepű névmás is követte a birtokszót. E korszakra nézve lehet föltenni vág én, kéz te típusú szerkezetek gyakori előfordulását. Egy SOV-t megelőző VSX korszak rekonstruálását támogatja, hogy egyes nyelveknél (pl. akkád, amhara) történeti-összehasonlító vizsgálatokkal bizonyítható egy ilyen irányú típusváltás lehetősége. (Ennek alapján posztulálta T. Vennemann a VSX -» SOV irányt típusváltozásokkal foglalkozó tanulmányában. Vö. VENNEMANN 1974.) 2.3. Következtetéseink összecsengenek R. Austerlitz nemrégiben nyelvföldrajzi alapokon kifejtett elképzelésével. Austerlitz arra a tételre alapoz, hogy a nyelvföldrajzi értelemben értett szélső területek nyelvei általában konzervatívabbak, mint a zóna belső területén használt nyelvek, s mivel éppen ilyen megoszlásban rekonstruálhatóak nem-agglutináló és agglutináló nyelvek Észak-Eurázsia területén, azt a konzekvenciát vonja le, hogy a belső területek nyelveinek agglutinálása viszonylag újkeletű. Elképzeléseink tehát annyiban kétségtelenül megegyeznek, hogy mindketten föltételezzük: a rekonstruálható SOV típusú, aggultinatív jellegű korszak előtt másfajta típusú nyelvek létezhettek a térségben. Austerlitz ezen felül az „agglutinálás" fogalmába több más grammatikai tulajdonságon kívül beleérti a ragozott ige mondatzáró helyzetét is, így implicite feltehetőleg azt is állítja, hogy a megelőző korszakban másfajta rendben követte egymást az állítmány, az alany és a tárgy (AUSTERLITZ 1976).22 21 Vö.

GREENBERG: i. m. 79. 22 AUSTERLITZ

„újító", „újkeletű" („novatrice", „récent") fogalmát hajlamos vagyok a cikkben többször előforduló ,,N évezred" („N millénaires") kifejezés fényében abszolút értelemben meglehetősen réginek értelmezni. így értelmezésem elejéé eltér