Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)

Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3

30 RADICS KATALIN ellenére át kell helyezni a kecsua mellé, ahol a tranzitív és intranzitív alanyt jelölik azonos morfémák. A gyanút kiváltó ok miatt a Px c* Str, 0 megfelelést tartalmazó nyelveket is közelebbi vizsgálatnak kell alávetni, mert a komplementer esettel állunk szemben: a főnévi esetrendszerek a tapasztalatok szerint nem alakulnak úgy, hogy a tranzitív alanyt és tárgyat jelölje egységes (nem-zéró) morféma az intranzitív alannyal szemben. Itt azonban azt is számításba kell venni, hogy Str-t és O-t nem két, egyenként Px-szel azonos morfémasorozat egyezteti, hanem egy tagonként egyetlen morfémát tartalmazó paradigma, ahol az egyes morfémák többfunkciósak, mert ugyanaz a morféma jelöli egy és ugyanazon igei tövön a tranzitív alanyt és tárgyat. Ez a helyzet persze elemzés után megváltozhat, ha sikerül zéró morfémát föltételezni a rendszerben. Elvileg kétféle eredményt kaphatunk, ha föltesszük, hogy a főnévi esetrendszerre vonatkozó struktúrák itt is érvényesek és ezért a paradigmák e megoszlása látszatmegoszlás. Egyfelől az történhet meg, hogy Px o* Str, O-t sikerül Px c* Str-ként interpretálni, másfelől pedig az, hogy az interpretáció Px &Í Str, Si-t mutat ki. Másszóval vagy ergatív vagy nominatív elrendeződéshez érkezhetünk. A nyenyecet és a magyart — két távoli rokonnyelvet — soroltam a Px ad Str, O megfelelés alá. Mindkét nyelvnek az az egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy rendszeresen csak a harmadik személyű határozott tárgyat jelöli a tranzitív ige, a többi személy tárgyként — az egyetlen magyar lAk szuffixum kivételével — nem jelölődik. Nyomós nyelvtörténeti érvek szólnak amellett, hogy elsősorban a tranzitív alanyra és harmadik személyű tárgyra egyszerre utaló személy-jelölők rokoníthatók a birtokos személy-jelölőkkel, de szempontunkból mégis figyelemre méltó az a szórványosnál sokkal nagyobb mérvű megfelelés, amely az intranzitív alanyt jelölő affixumok és a birtokos affixumok között fennáll, ráadásul az uráli nyelvcsaládnak nem is csak ebben a két távoli rokonnyelvében, hanem a többi nyelvben is (HAJDÚ 1966. 141). Történetileg tehát minden bizonnyal feltételezhető, hogy az uráli nyelvek első és második személyű alanyra utaló igei szuffixumai mind a tranzitív, mind az intranzitív igéken azonosak voltak egy régebbi korszakban a megfelelő személyű birtokos személy-jelölőkkel. A harmadik személyben az alanyra a nyelvtörténeti kutatások szerint (HAJDÚ 1966. 140) az igei paradigmában zéró utalt, a birtokos paradigmában viszont testes morféma. Az alanyi és a birtokos személy-jelölők rendszere tehát sematikusan így rekonstruálható:14 Strl : A Sil : A Pxl : A Str2 : B] Si2 : B Px2 : B Str3 : 0 Si3 : 0 Px3 : C • A nyenyec és a magyar paradigma tehát eredetét tekintve a nominatív mintához áll közel, mert a harmadik személytől eltekintve mind a tranzitív, mind az intranzitív alany személy-jelölői rokoníthatóak a birtokos személy-jelölőkkel. A paradigma-mintázat tehát történetileg: Px o^ Str, Si. 14 Az uráli nyelvek affixált személy-jelölő paradigmáinak tipológiai szempontú elemzésével a dolgozat II. részében részletesebben foglalkozom.