Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)

Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3

20 RADICS KATALIN 5.2.3. A harmadik személyű testes morféma adaptálódását kialakulás közben figyelhettük meg a takelma és a sierra miwok nyelvben. Most egy olyan nyelvet mutatok be, ahol valószínűleg nagyon régen megtörtént egy ilyen jellegű adaptáció, sőt, a harmadik személyben (vagy ahogy az indián nyelvészet egy részében nevezik: a harmadik és negyedik személyű alakokban) többfajta testes morféma is rendelkezésre áll ahhoz, hogy az esetleg fennálló többértelműségeket kiküszöböljék. Az atapaszkán nyelvcsalád apacs ágához tartozó navaho nyelvben a birtokos személy-jelölő prefixumok hangalakjukban megegyeznek az igék tárgyi személy-jelölő prefixumainak egy részével. (SAPIR—HOIJER 1967. 71, 86 — 87): lPers. ë i-jaad 'lábam' n-é i-nliteeh 'leteszel engem' 2Pers. n i -jaad 'lábao" n- ni -Iteeh 'letesz téged' 3Pers. di S- 0 -teeh 'viszem őt' b i -jaad 'lába b i -dilteeh 'viszi őt' y i -dilteeh 'viszi őt' h a -jaad 'lába' ni- h o -nsteeh 'leteszem őt' ? á -jaad 'vkinek ? á -dilteeh 'visz valakit' a, lába Ez eddig nem is volna nagyon meglepő, hiszen a vizsgált nyelvek nagy többségében fennállt az a helyzet, hogy a birtokos paradigma hangalakja megegyezett az egyik igei paradigmával. Számunkra most inkább az érdekes, hogy mikor melyik harmadik személyű morfémát kell használni. A birtokos paradigma harmadik személyeinél viszonylag egyszerű a helyzet: az első alakot (bi-) mind élő, mind élettelen birtokosra alkalmazzák, ha a referencia meghatározott. A második formát (ha-) csak élő birtokos esetén lehet használni. Élő birtokos esetén az első prefixum alkalmazódik, ha a birtokos az elbeszélésnek előtérben álló, fontos és szimpatikus szereplője, s a második, ha a birtokos csak mellékszereplő vagy csak formális, hűvös viszony fűzi a beszélőhöz. A harmadik prefixum meghatározatlan referensű birtokos esetén kerül a birtokszóra (SAPIR—HOIJER 69). Az igei paradigma bi-, ho- és ?á- prefixumai nagyjából ugyanilyen szabályoknak vannak alávetve, de ezen kívül még két prefixum alkalmazható: zéró akkor, ha a mondat alanya első vagy második személyű (bár ekkor sem kötelezően), a yi- pedig tisztán az alapvető mondatrészek megkülönböztetésére szolgál. Ha visszaemlékszünk a takelma és a sierra miwok esetére, beláthatjuk, hogy a zéró allomorf használatát az ottanihoz hasonló értelmezési elv szabályozza: természetes esetben a beszélőhöz közelebb álló személy a mondat alanya. A yi- viszont a következőképpen játssza a sajátos — minden bizonnyal adaptált —, többértelműséget kiküszöbölő morféma szerepét: ha az alany és a tárgy egyaránt harmadik személyű, akkor értelmezési nehézség áll elő, ugyanis — esetjelölés nem lévén, valamint mivel a főnévi bővítmények sorrendje sem szigorúan kötött — nem dönthető el, hogy a mondatban szereplő két harmadik személyű főnévi csoport közül melyik az alany és melyik a tárgy. Az alanyi prefixum sem ad erről fölvilágosítást, mivel pozíciója ugyan kötött, de a harmadik személyű alakja zéró. (Nyoma van tehát a pronominális eredetű mintának, mert az alanyi harmadik személy mindig zéró, a tárgyi harmadik személynek pedig van zéró allomorf ja.) Akkor is értelmezési nehézség van a mondatban, ha csak egyetlen harmadik személyű főnévi csoport szerepel az ige előtt, mert nem lehet eldönteni, hogy alanya-e vagy tárgya a mondatnak. A problematikus értelmezési helyzetet ilyenkor a személy-jelölő