Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)
Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3
14 RADIOS KATALIN — hogy hangsúlytalan személyes, illetve birtokos névmások kliticizálódása, majd agglutinálódása eredményezte a paradigmákat, s amennyiben ez a folyamat a harmadik személyű alakok magyarázatához nem elegendő, további indokokat keresek létrejöttükre. 5.1. A pronominális minta. Tételezzük fel, hogy a személyes és birtokos névmások természetes viselkedése következtében jön létre a kliticizálódás, majd agglutinálódás az igékhez, illetve birtokszókhoz. Az első és második személyt szükségképpen mindig névmás fejezi ki, ezért ezekben a személyekben az alanyi, tárgyi és birtokos pozíciókban egyaránt létrejön az affixálódás. A harmadik személyű bővítményeket azonban a mondatok jelentős részében lexikális főnévi csoportok jelölik, névmás tehát nem szerepel a mondatban, s ráadásul a nyelvek egy részében a hangsúlytalan 3. személyű névmás maga is zéró. Az igei szerkezetben ezen felül az ige sokszor olyan jelentésű, esetleg morfológiailag úgy van fölépítve, hogy világosan utal a szerkezetben lehetséges aktánsok számára és természetére. Az igei paradigmában ezért nagyon jól elképzelhető, hogy pronominális eredetű affixált személy-jelölő jelölje az első és második személyt, viszont a harmadik személyt zéró mutassa lexikális bővítmény, illetve anaforikus (hangsúlytalan) pronominalizáció esetén egyaránt. Ha az ige — jelentése és/vagy morfológiai felépítettsége révén — viszonylag egyértelműen utal a bővítmények számára és természetére, akkor az sem kizárt, hogy zéró legyen mind az alany, mind a tárgy személyjelölője. A birtokos paradigma első és második személye természetes módon létrejöhet hangsúlytalan birtokos névmásból. Lexikális birtokosszó esetén a szerkezetben névmás nem szerepel, ezért itt harmadik személyű affixum nem lehet. Pronominális birtokos esetén azonban nem lehet zéró az affixum, mert a puszta főnévi csoport nem értelmeződne úgy, mintha birtokosa volna (kivéve, ha a nyelvben külön kategóriát alkotnak az inherensen birtokolt főnevek). Sematikusan tehát a tisztán pronominális eredetű paradigmamintázatnak a következőképpen kellene festenie:9 Igei szerkezetek Intranzitív Tranzitív Vxx Vx2 Vx lPers A C E 2Pers B D F 3Pers 0 0 0 9 Itt és a következőkben csak a személy-kategória morfológiai jelölőivel számolok, lPers, 2Pers, 3Pers rövidítéssel jelölve a személyeket; a szám-kategória jelölőitől eltekintek. A táblázatokban alkalmazott rövidítést a finnugrisztikából kölcsönzőm; Vx igei affixumot, Px birtokos affixumot jelöl. Az intranzitív igék Vx-e nyilvánvalóan az alany személyét, a tranzitív igék Vx-ei pedig az alany, illetve a tárgy személyét jelölik. Itt eltekintek attól, hogy előfordulhatnak fuzionált morfómák a tranzitív igék bővítményeinek a jelölésére, valamint egyelőre attól is, hogy szabályos hangalaki hasonlóságok, illetve egyezések mutatkozhatnak a Vx-ek és a Px-ek között.
