Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: Kelemen János: A nyelvfilozófia kérdései Descartes-től Rousseauig 215

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 215 valamelyik paradigmáját érinti. Pilch ízig-vérig nyelvészeti hozzáállását dicséri, hogy az afázia különböző típusait is nyelvészeti meggondolások alapján osztályozza és beszél a fonológiai szint, a szókincs, a szintakszis és a morfofonetikai reprezentáció afáziájáról. A kötet utolsó fejezete rövid történeti visszapillantás. Sajnos, túlságosan rövid, amelyben az egész modern nyelvészet nem egészen két oldalt kapott. összefoglalásként mit mondhatunk Pilch könyvéről ? Először is, a cím kissé megtévesztő. Mert valójában egy kitűnő nyelvészeti bevezetésről van szó, alapfogalmak elegáns, világos, bár sokszor kétségtelenül már túlságosan tömör (és ezért csak vázlatos) ismertetéséről. Az Empirikus nyelvészet cím nyilván polémikus éllel született meg, s az utóbbi évek kétségtelen elméleti túltengéseivel szemben egy józanabb, a konkrét nyelvi tényeknek nagyobb fontosságót tulajdonító megközelítésmód mellett tör lándzsát, s eközben rehabilitálja a strukturális nyelvészet több, lényegében indokolatlanul félretolt szempontját. Ugyanakkor nem vagyunk mentesek minden hiányérzettől, amikor a végére érünk ennek az egészében véve kitűnő kis munkának, egy vérbeli nyelvész írásának. Egy ponton, mégpedig a modern szintaktikai elméletek ismertetése terén felettébb kevésnek találjuk azt, amit Pilch ad. Jellemző, hogy kifejezetten szintakszissal foglalkozó fejezete nincs is a könyvnek. A mondattan mellőzése egyik jellemzője volt a modern strukturális nyelvészetnek, s olyan vonása, amiért joggal érte bírálat. Ismétlem: e sorok szerzője sem tartozik a generatív grammatika kritikátlan elfogadói közé, de a mondattan centrális szerepét — amire Chomsky hívta fel a figyelmünket — aligha tagadhatnánk. A könyvhöz részletes és alapos mutatók járulnak. Ugyanakkor sajnálni kell, hogy a mű végén nincs összefoglaló bibliográfia — az egyes fejezetek után kapunk irodalomjegyzéket, de ha az olvasó meg akarja állapítani, hogy egy bizonyos szerző valamely műve szerepelt-e valamelyik fejezet végén, az elég körülményes eljárás. A propos, bibliográfia:; HABRisnak a neve sem szerepel, Trubetzkoy nevével is csak egyszer találkozunk, de említve egyetlen műve sincsen, még a „Grundzüge-. . ." sem. ANTAL LÁSZLÓ Hivatkozások BACH, EMMON 1968: Nouns and Noun Phrases: BACH and HARMS (szerk.): Universals in Linguistic Theory. Holt, Rinehart and Winston. New York. LAKOFF, GEORGE 1970: Adjectives and Verbs: Appendix A of Irregularity in Syntax. Holt, Rinehart and Winston. New York. NIDA, E. A. 1949: Morphology. 2nd ed. ANN arbor. Ross, JOHN 1969: Adjectives as Noun Phrases. REIBEL and SCHANE (szerk.): Modern Studies in English. Englewood Cliffs, N. J.: Prentice Hall. SCHLACHTER, PAUL 1973: On Syntactic Catégories: A Critique of Lakoff's 'Adjectives and Verbs', Ross's 'Adjectives as Noun Phrases' and Bach's 'Nouns and Noun Phrases' ": UCLA Papers in Syntax. No. 4., March 1973. Kelemen János: A nyelvfilozófia kérdései Descartes-től Bousseau-ig Kossuth Kiadó—Akadémiai Kiadó. Budapest 1977. 328 1. 0. Kelemen János könyve egyszerre filozófiatörténet és nyelvtudomány-történet: a 17—18. század jelentős angol (LOCKE, BERKELEY), francia (DESCARTES, a Port-Royal ideológusai, MAUPERTUIS, DIDEROT, D'ALEMBERT, ROUSSEAU) és német (LEIBNIZ) filozófusainak a nyelv természetére vonatkozó nézeteit mutatja be. A mű jelentősége azonban ennél jóval nagyobb: kritikai elemzései során és segítségével a szerző tudatosan törekszik arra, hogy egy marxista nyelvelmélet körvonalait is kialakítsa. Rousseau-nak a nyelv eredetére — és egyben lényegére — vonatkozó nézeteit elemezve KELEÍMEN arról ír, hogy ez a távolról sem következetes és egyértelmű író-filozófus „mindenesetre rálépett arra az útra, mely a jelenségek öntörvényű fejlődésének megértéséhez és ahhoz a tudományos belátáshoz egyedül vezet el, hogy az embert, a társadalmat, a nyelvet saját belső — s egyszersmind a természetben gyökerező — ellentmondásaiból kell levezetni" (274). Ez az idé-