Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)
Tanulmányok - Radics Katalin: Filozófia, nyelvészet, tudományelmélet [Philosophy, Linguistics, and Philosophy of Science] 3
18 BADICS KATALIN legtöbb tudományban még csak a távoli jövőben remélhető — korszak, amikor már főleg az általános fejlődéstörvényeket vizsgálják és a dialektika a legáltalánosabban alkalmazott módszer. Mindez persze rendkívül bonyolult folyamatokon keresztül jelentkezik, egy-egy valóságterület tudományos megközelítésének nem minden területén zajlik le egyidőben, így a tudományos megismerés e szintjei párhuzamosan is jelen vannak a fejlődésnek majdnem minden fázisában. E fázisok során a fogalmak és tételek jellege állandóan változik: ami egy megelőző korszakban teoretikus állítás volt, az a kísérleti módszerek fejlődése révén gyakorlatilag igazolható kijelentéssé válhat, ami hipotézis volt, az igazolást nyerhet vagy megcáfolódhat. De a teoretikus megismerés nyomán az empirikus tények is más összefüggésekben mutatkozhatnak, a teória bizonyos kereteken belül, bármilyen paradoxul hangzik, befolyásolja a tapasztalást is. Az egyes megismerési szinteken létrejött eredmények messze meghaladhatják saját kereteiket — a Port-Royal nyelvtan például középkori előzményekből így elevenítette fel, anélkül, hogy igazán igazolta volna, a nyelvek univerzális szerkezeti tulajdonságainak a gondolatát —, de ,,szülhet a hegy egeret": a glottokronológia vagy a marrizmus rendkívül tudományosnak látszó módszerek segítségével jutott hamis következtetésekhez. S végül: az egyes tudományok részterületei sincsenek egy bizonyos időpontban a fejlődésnek ugyanabban a fázisában; van, ahol már javában folynak a teoretikus korszakra jellemző elméletváltások, tudományos forradalmak, míg más részterületek csak az előkészítés, az empirikus szintű megismerés fázisában tartanak. •;. 9. Ha a nyelvtudomány egyes részfejezeteinek alakulását a nemzetközi szakirodalomban a föntiek alapján megvizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik, hogy a nyelvészeti részdiszciplínák jelentős hányada a teoretikus gondolkodás szintjén, közelebbről ott is az absztrakt szinten dolgozik. Absztrakciók, idealizációk és modellek jellemzik a történeti nyelvészetet, a grammatikaelméletek strukturális változatait, a szociolingvisztikai kutatásokat, a pszicho- és neurolingvisztikai vizsgálatokat, a szemantikát és még sok más területet. Ezért mondtuk azt, hogy a nyelvtudomány egyes ágazatainak egyik legfontosabb feladata ma a teoretikus szintű ismeretek megszerzése, a jelenségek belső, tapasztalatilag csak közvetetten hozzáférhető törvényszerűségeinek feltárása — a megfelelő absztrakciók kialakítása, a fogalmak minél pontosabb tisztakategóriák és kategóriarendszerek állandó átalakítása útján, jól kiválasztott problémák és modellek, „tiszta" formában előállított tárgyak segítségével. Emellett természetesen megvan a létjogosultsága a kiterjedt adatgyűjtésnek és az empirikus általánosításoknak is, olyan területeken, mint például nagy részben a stilisztika, a helynévkutatás vagy a beszédhibák diagnosztikája. S van már néhány nyelvészeti részágazat, amelynek a kutatói megkísérelték a dialektika módszerének az alkalmazását is — elsősorban az általános nyelvészet és a jelentéstan látszik ilyen területnek. Talán fölösleges is hozzátenni: az ide- vagy odasorolás viszonylagos és főleg semmiféle minősítést nem tartalmaz az egyes kutatásokról. Egy-egy területen az a korszerű megközelítés, amelyik az adott tudományág általános fejlettségi fokának megfelel; az egyes fázisok nem ugorhatóak át, mert nélkülük nem lehet a következő fázisba eljutni, s az előző fázisnak még bőven van tennivalója akkor is, ha már a következő fázis megjelent.
