Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)
Tanulmányok - Janurik Tamás: A szölkup nyelvjárások osztályozása [Zur Klassifikation der sölkupischen Mundarten] 77
84 JANÚRIK TAMÁS 2.3. A szölkup nyelvjárási sajátosságok Az egyes szölkup nyelvjárások közötti különbségek korántsem olyan nagyok, hogy azok alapján bármiféleképpen jogosult lenne külön szölkup nyelvekről beszélni. Az eltérések többségükben hangtani vagy hangtani-alaktani jellegűek. A tisztán alaktani eltérések száma jóval kevesebb. (Ilyen pl. a többesjel eltérő képzése, a névszóragozási esetek számában és egyes esetragok alakjában mutatkozó különbségek stb.). A szókészleti eltérések is kisebb jelentőségűek. Ezek egy részében a környező idegen nyelvek hatása mutatható ki. A három szölkup nyelv járáscsoport legfontosabb jellemző sajátosságait először Prokofjev vette számba (PROKOFJEV 1935), majd tankönyvében Hajdú Péter foglalta össze (HAJDÚ 1968). Kutatásaik azonban — elégséges nyelvi anyag hiányában — nem terjedhettek ki a további nyelvjárási eltérések részletes vizsgálatára. Saját ós tanítványai kiterjedt szölkup gyűjtésére támaszkodva először A. P. Dulzon próbálkozott meg a nyelvjárási jelenségek részletes areális vizsgálatával (DUEZON 1971). Fő törekvése: hogy a szölkupok önelnevezési csoportjainak nyelvi határokat szabjon, nem nagyon sikerült, ,,areál"-jai többnyire egymást keresztezik. Erőfeszítéseinek sikertelensége több okkal magyarázható: • a) Adatait nem a települések valamiféle meghatározott földrajzi sorrendjében, hanem meglehetős összevisszaságban vizsgálja. b) A sölqwp önelnevezésű népcsoportot a jeloguji (Kellog) nyelvjárást beszélőkkel azonosítja, és — érthetetlen módon — tudomást sem vesz a többi jelentős északi nyelvjárás (tazi, turuháni stb.) létezéséről. c) Nem tesz különbséget a nyelvterület egészére érvényes nyelvjárási megfelelések ós a csupán egyes nyelvjárásokra jellemző sajátos jelenségek között. (így pl. összekuszálja a szókezdő * w- és a szóbelseji * -m- nyelvjárási megfeleléseit stb.) d) Nem számol a nyelvjáráskeveredés lehetőségével. (Ez különösen szembeötlő Napas és Lymbelkaramo települések adatainak felhasználásánál.) e) Nyelvjárási megfelelésként vizsgál számos, nyilván rossz lejegyzésből eredő, indokolatlan hangeltérést. . * A szölkup nyelvjárások végleges osztályozása ma még kevéssé valósítható meg. Azonban a legjelentősebb nyelvjárási sajátosságok kimutatása már lehetővé tesz bizonyos fajta elsődleges osztályozást. Csupán a hangtani kritériumok alapján is jól kirajzolódnak az egyes nyelvjárási egységek, különböző szintű, hierarchikus alá-fölé rendeltségükben. Vizsgálataimhoz tíz, Prokofjev, illetve Hajdú által tárgyalt nyelvjárási hangmegfelelést használtam fel (PROKOFJEV 1935, HAJDÚ 1968). Ezek sorrendben a következők. E jelenségekkel együtt, kiegészítő adatokként számba vettem még azokat a speciális hang változásokat is, amelyek a nyelvterületnek csak egyes, egymástól jól elkülönülő részein érvényesülnek. Ezek:
